Nap mint nap kapok olyan szakértői kérdéseket, amelyek a „nyugdíjba vonulás” kérdésével, a nyugdíj melletti óvodai, iskolai munkavégzés lehetőségével, a nyugdíj melletti vezetői megbízással és egyéb fontos problémákkal foglalkoznak. Általában azt tapasztalom, hogy a kérdezők nagy része úgy gondolja, hogy a „nyugdíjba vonulás” és a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony megszűnése szorosan összefüggenek egymással. Rövidebben és pontatlanabbul fogalmazva sokan úgy vélik, hogy amikor a nyugdíj igénylése mellett döntenek, akkor meg kell szüntetni pedagógusi vagy nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben fennálló köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyukat. Sokan pedig úgy gondolják, hogy az öregségi nyugdíjra csak akkor lehetnek jogosultak, ha foglalkoztatási jogviszonyuk megszűnt.

Először azt a fontos kérdést kell tisztáznunk, hogy mit jelent a „nyugdíjba vonulás” fogalma. A régi időkből maradt ránk ez a kifejezés, amikor is az érintett elérte a nyugdíjkorhatárt, a munkáltató megszüntette a jogviszonyát, majd megérkezett számlájára az első öregségi nyugdíj. A „nyugdíjba vonulás” kifejezés helyett használjuk inkább a „jogosultságot szerzett az öregségi nyugdíjra” körülményesebb, de pontosabb kifejezést. Az öregségi nyugdíjra való jogosultságot – a Társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) rendelkezései szerint – általában kétféle módon lehet megszerezni:

  • az érintett betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, és kéri az öregségi nyugdíj megállapítását és folyósítását,
  • az érintett megszerezte a nők 40 éves jogosultsági idejével az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeit, és kéri az öregségi nyugdíj megállapítását és folyósítását.

Ha az érintett betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt vagy rendelkezik a nők 40 éves jogosultsági idejével és az öregségi nyugdíjra való jogosultság egyéb feltételeivel, akkor nem feltétlenül kell kérnie a nyugdíj megállapítását és folyósítását annak ellenére, hogy erre megvan a lehetősége. Tekintsük át, hogy az öregségi nyugdíj igénylésének és folyósításának milyen előnyei és hátrányai vannak a további foglalkoztatás, illetőleg a nyugdíj összegének szempontjából. Cikkünkben A pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvényt a továbbiakban Púétv. rövidítéssel szerepeltetjük.

A Púétv. 3. § 26. pontjának rendelkezése szerint nyugdíjasnak minősül az, aki

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (a továbbiakban: öregségi nyugdíjra való jogosultság),

b) részére végleges határozatban az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjat…. állapítottak meg.

A Púétv. 49. §(1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt a munkáltató felmentéssel megszüntetheti, ha

e) a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló nyugdíjasnak minősül.

Aki tehát a fentiek szerint nyugdíjasnak minősül, annak köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyát (vagy munkaviszonyát) a munkáltató rendes felmentéssel megszüntetheti arra alapozva, hogy az érintett nyugdíjas. Ugyanakkor fel kell arra hívnunk a figyelmet, hogy a nyugdíjas felmentése a munkáltató számára csak lehetőség, de nem kötelezettség, azaz a köznevelési intézményekben minden további nélkül lehetőség van a nyugdíjasok – akár az öregségi nyugdíj folyósítása melletti – további foglalkoztatására. Ugyanakkor ha az intézmény életében bekövetkező bármely probléma miatt szükségessé válik a pedagógusok létszámának csökkentése, vagy a munkáltató az érintettel – bármely oknál fogva – nem kíván tovább együtt dolgozni, a nyugdíjas köznevelési foglalkoztatott felmentésére önmagában elegendő okot szolgáltat az, hogy az érintett nyugdíjasnak minősül, és felmentéséhez nem szükséges más okot keresni.

Ha a jogosult személy úgy dönt, hogy kéri az öregségi nyugdíj megállapítását és folyósítását, akkor tovább foglalkoztatása esetén az öregségi nyugdíj mellet jogosult az illetményére is, mert A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet a következő rendelkezést tartalmazza:

73/B. § (1) A nyugdíjfolyósító szerv nem szünetelteti az öregségi nyugdíj folyósítását a Tny. 83/C. § (1) bekezdése szerinti jogviszony fennállására tekintettel, ha a jogviszony

a) szociális, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi szolgáltatónál, intézményben, hálózatnál,

b) köznevelési intézményben vagy

c) szakképző intézményben … áll fenn.

Tehát a köznevelési intézményben vagy szakképző intézményben foglalkoztatott nyugdíjas az öregségi nyugdíj mellett a jogszabályokban meghatározott illetményének teljes összegére is jogosult.

Most azt vizsgáljuk meg, hogy milyen időponttól érdemes igényelni az öregségi nyugdíj folyósítását abban az esetben, ha nyugdíjasként a továbbiakban is fenn szeretnék tartani a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt.

  1. ha az öregségi nyugdíj folyósítását az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől vagy a nők 40 éves jogosultsági idejével az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeinek teljesítése napjától igényli, akkor
  2. a nyugdíj-jogosultság napjától együtt kapja az öregségi nyugdíjat és az illetményt,
    1. nyugdíjasként a munkáltató felmentéssel bármikor megszüntetheti köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyát (ez azonban nem kötelező a munkáltató számára),
  3. minden további év január 1. napjától jogosult az éves nyugdíjemelésre, amelynek mértéke 2024-ben 6%-os volt,
  4. a nyugdíj megállapítását követően minden év februárjában jogosult a 13. havi nyugdíj összegére, az esetleges nyugdíjprémiumra,
    1.  a nyugdíj megállapítását követően a további foglalkoztatás során keletkező szolgálati idő már nem növelheti a megállapított nyugdíját.
  5. ha jogosult az öregségi nyugdíjra, de ennek ellenére nem igényli az öregségi nyugdíj megállapítását és folyósítását, akkor
  6. a további foglalkoztatás időtartama tovább növeli a szolgálati idejét, így az öregségi nyugdíj később igényelt megállapításakor az idő közben bekövetkezett illetményemelés hatásai is érvényesülhetnek,
    1. a nyugdíjnövekedés mértéke havonta az öregségi nyugdíj 0,5%-a, tehát egy teljes év további foglalkoztatással 6%-os nyugdíjemelést lehet elérni,
    1. a szakmai gyakorlat idejének további növekedésével elérheti a 40 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra való jogosultságot,
  7. további foglalkoztatása esetén az illetmény mellett elesik az öregségi nyugdíj havonta történő folyósításától, így a 13. havi nyugdíjtól és az esetleges nyugdíjprémiumtól,
  8. megállapított nyugdíj hiányában nem részesülhet az egyes évek január 1-jén bekövetkező nyugdíjemelésben,
  9. ha az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte és rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, akkor ön a Púétv. 3. § 26. pontja alapján nyugdíjasnak minősül, így erre hivatkozva a munkáltató a jogviszonyát felmentéssel bármikor megszüntetheti (bár a munkáltató számára ez nem kötelező).

A fentebb leírt előnyök és hátrányok minden érintett személyes mérlegelésének tárgyát kell képeznie. A felelős döntés során mérlegelni kell az alábbiakat:

  • a köznevelési intézményben vagy szakképző intézményben fennálló jogviszonyának köszönhetően az öregségi nyugdíj megállapításával és folyósításával egyszerre jogosult az öregségi nyugdíjra és az illetményre, járandóságai tehát a további foglalkoztatás idejére jelentősen növekednek,
  • ha nyugdíjasnak minősül, akkor a munkáltatónak lehetősége van köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, ha ennek bekövetkezési valószínűsége magas, akkor lehetséges, hogy csak néhány hónapig jogosult az illetmény és az öregségi nyugdíj együttes folyósítására,
  • ha jogosultsága ellenére nem vette igénybe az öregségi nyugdíjat, akkor további szolgálati idejével havonta 0,5%-kal magasabb nyugdíjra számíthat,
  • ha nem igényelte az öregségi nyugdíj folyósítását, akkor elesik a minden év január 1-jén esedékes nyugdíjemeléstől és a 13. havi nyugdíjtól, valamint az esetleges nyugdíjprémium összegétől.

Fontos szabály, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésére alapozva a munkáltató a felmentési idő kezdetét az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő napban vagy azt követően határozhatja meg. A nők 40 éves jogosultsági idejére alapozott felmentést az érintett nő írásbeli kérésére úgy is meg lehet határozni, hogy az érintett a felmentési idő végére rendelkezzék a 40 éves jogosultsági idővel történő nyugdíjmegállapítás szükséges feltételeivel.

Az öregségi nyugdíj megállapítására jogosult személyeknek azonban arra is van lehetőségük, hogy az öregségi nyugdíjellátást hat hónapra visszamenőleg vegyék igénybe, ha az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése, illetve a nők negyven éves jogosultságával rendelkezők esetében a nyugdíjra jogosultság feltételei már a szóban forgó hat hónappal korábbi időpontban is teljesültek. Ha a visszamenőleges igénybe vétel lehetősége fennáll, akkor a nyugdíjbiztosító hat hónapra visszamenőleg kifizeti a hat hónappal korábbi feltételekkel számolt nyugdíj összegét, sőt az érintett az ebben a hathónapos időszakban esetleg esedékes 13. havi nyugdíjra is jogosulttá válik. A nyugdíj megállapításának időpontját az érintettnek gondosan mérlegelni kell abból a szempontból is, hogy szolgálati ideje az év melyik napján éri el pontosan az egész évet, tehát nem mindegy, hogy valaki számára 40 év 364 nappal, vagy egy nappal később az immár betöltött 41 év szolgálati idővel állapítják meg az öregségi nyugdíjat.

Amennyiben a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló (akár nyugdíjasnak minősülő) személy felmentésére kerül sor, akkor a Púétv. 49. § (3) bekezdésben foglalt kötelezettség alapján a munkáltatónak meg kell jelölnie a felmentés okát. Nyugdíjasok esetében ez az ok a Púétv. 49.§ (1) bekezdése e) szakasza alapján egyszerűen az lehet, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló nyugdíjasnak minősül. A Púétv. 52. §-ában határozza meg a felmentési időre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a nyugdíjasnak minősülők esetében is ugyanígy érvényesek:

Púétv. 52. § (1) A felmentési idő – ha törvény eltérően nem rendelkezik – legalább hatvan nap, de a nyolc hónapot nem haladhatja meg.

(2) Ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg vagy a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a hatvan napos felmentési idő a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött

a) öt év után egy hónappal; b) tíz év után két hónappal; c) tizenöt év után három hónappal;

d) húsz év után négy hónappal; e) huszonöt év után öt hónappal; f) harminc év után hat hónappal meghosszabbodik.

Tehát azok számára, akik a pályán köznevelési jogviszonyban, vagy előtte közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban legalább 30 évet töltöttek el, általában nyolc hónap felmentési idő jár. A Púétv. 52. § (7) rendelkezései alapján a munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót mentesíteni a munkavégzés alól. A munkavégzés alól a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót – a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban – a kívánságának mérlegelésével kell mentesíteni a gyermekek, a tanulók érdekeire való tekintettel, a tanítási év, nevelési év feladataira figyelemmel. A felmentési idő lejáratáig a munkában töltött idő terhére ki kell adni az érintett számára járó időarányos szabadságot. Amennyiben ez nem történt meg, a munkáltatónak a köznevelési jogviszony megszűnése napján a Púétv. 91.§ (1) alapján lehetősége van a ki nem adott szabadság pénzbeli megváltására, ezt az eljárást azonban a munkáltatók általában kevéssé preferálják.

A felmentési idő alatti munkavégzés, illetve a munkavégzés alóli mentestés időpontját az érintettek általában úgy kérik, hogy az első négy hónapban (a kiadandó időarányos szabadság napjai kivételével) munkát végezzenek, majd az utolsó négy hónapban mentesítsék őket a munkavégzés alól. Ennek – az előző bekezdésben leírtak alapján – nem feltétlenül kell így lennie, de ez az érthető és pedagógiai szempontból korrekt, egyben tipikus eljárás. A pedagógusok többsége úgy szeretné igénybe venni a munkavégzés alóli mentesítést, hogy tényleges munkavégzésének ideje a lehető legjobban illeszkedjék a tanév vagy nevelési év feladataihoz. Ugyanakkor ez utóbbi szempont érvényesítése a felmentési eljárás során nem kötelező. Most mutassuk be azt, hogyan lehet megtervezni egy nyolc hónap felmentési időre jogosult kolléga felmentési idejének ütemezését!

Tegyük fel, hogy egy pályája vége felé járó pedagógus kolléga pl. 2024. március 31-én tölti be az öregségi nyugdíjkorhatárt, és a lehető legkorábbi időpontban szeretné ténylegesen befejezni az aktív pedagógusmunkát. Ekkor felmentési ideje 2024. április 1-jén kezdődhet meg, és a nyolchónapos felmentési idő november 30-án jár le, amikor is megszűnik az érintett köznevelési foglalkoztatotti jogviszonya. Ha négyhónapos munkavégzési kötelezettségét a felmentési idő első részében szeretné teljesíteni (és ezzel munkáltatója is egyetért), akkor munkavégzési kötelezettsége 2024. április 1-től július 31-ig tart, ezen időszakon belül azonban ki kell adni a november 30-ig esedékes 11 hónapra járó időarányos szabadságát, amely 46 nap. Tegyük fel, hogy a munkáltató április 1-je előtt már 6 nap szabadságot kiadott számára, így további 40 napot még ki kell adnia. Visszaszámolva július 31-től a 40 nap szabadságot azt kapjuk, hogy utolsó ténylegesen munkavégzéssel töltött napja június 5-e lesz, azaz június 6-tól július 31-ig megkapja a 40 nap időarányos szabadságot, augusztus 1-től november 30-ig pedig a munkavégzés alóli mentesítési idejét („sétálóidő”) tölti. Mint látható, ez a beosztás meglehetősen jól illeszkedik a tanév vagy a nevelési év tényleges feladataihoz. Persze nincs annak semmi akadálya, hogy ezeket az időpontokat néhány nappal vagy akár néhány hónappal hátrébb hozzák.

De mi a helyzet akkor, ha az érintett az öregségi nyugdíjkorhatárt nem március 31-én tölti be, hanem például október 31-én. Ekkor felmentési ideje legkorábban 2024. november 1-jén kezdődhet meg, és 2025. június 30-án jár le. Munkavégzési kötelezettsége – ha az első időszakban kíván ténylegesen dolgozni – 2025. február 28-án jár le, és munkavégzés alóli mentesítése március 1-től június 30-ig tart. 2025-re járó időarányos szabadsága azonban csak az 50 napos alapszabadság fele, azaz 25 nap. Visszaszámolva február 28-tól a 25 napot 2025. január 20-hoz jutunk, tehát tényleges munkavégzési kötelezettsége 2025. január 20-ig terheli, ezt követően szabadságát tölti, majd a mentesítési idő következik. Ha az érintett a 2024/2025-ös évet is végig szeretné vinni (és ehhez munkáltatója is hozzájárul), akkor azt kell kérnie a munkáltatótól, hogy felmentési ideje a legkorábbi 2024. november 1-jei időpontnál például négy hónappal később, azaz 2025. március 1-jén kezdődjék, ezért az október 31-én fejeződne be. Munkavégzési kötelezettsége (ha az első időszakban szeretné azt teljesíteni) június 30-ig tart, és ebből le kell számolni a 2025-re járó időarányos szabadságot, amely a 10 hónapra 42 nap. Ezt a 42 napot június 30-tól visszaszámolva május 14-hez jutunk, ez tehát a tényleges munkavégzésének az utolsó napja. Ha – az érintett kérésére – még egy további hónappal később kezdődik meg a felmentési idő, akkor minden időpont körülbelül egy hónappal csúszik.

A fentebb leírtak alkalmazhatók a nők negyven éves jogosultságával felmentési idejüket megkezdők esetében is azzal a lényeges különbséggel, hogy az érintett nőknek a jogosultsági feltételekkel nem a felmentési idő kezdő napjára, hanem a felmentési idő lejáratának napjára kell rendelkezniük. Tehát az a nő, aki például 2024. december 31-i dátummal fog rendelkezni a nők negyven éves jogosultsági feltételeivel, annak felmentési ideje már nyolc hónappal korábban, azaz 2024. május 1-jén megkezdődhet. A Púétv. 49. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a Tny. 18. § (2a) bekezdésében foglalt jogosultsági feltételt legkésőbb a felmentési idő leteltekor teljesítő és ezt a nyugdíjbiztosítási szerv határozatával igazoló köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló nő ezt kérelmezi. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a jogosultsági feltételekkel a tervezett felmentési idő végére rendelkező nő írásban kéri a munkáltatót jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, akkor ebben a munkáltatónak nincs mérlegelési joga: a jogviszonyt a kért napon meg kell szüntetnie.

Az elmúlt évtizedek gyakorlatában sokszor okozott problémát, hogy a pedagógusok vagy más foglalkoztatottak kérték jogviszonyuk felmentéssel történő megszüntetését, a felmentési idő megállapítását, majd a felmentési idő lejáratát követően újra jogviszonyt létesítettek a munkáltatóval. Ennek a látszólag irracionális döntésnek többnyire az az oka, hogy 35 éves jogosultsági idő betöltése esetén a jogviszony megszüntetésekor az érintett jogosulttá vált a 40 éves jubileumi jutalomra, amelyet a jogviszony megszűnése napján kellett kifizetni számára még akkor is, ha a szóban forgó napig az időtartam nem érte el a 40 évet. Az azonban problémát okozott – elsősorban persze a munkáltató számára – hogy a kolléga a munkavégzés alóli mentesítésének négy hónapja alatt nem dolgozhatott, és ismételt munkavégzésére csak a felmentési idő lejáratát követően lehetett számítani. Ezt a problémát igyekszik megoldani a Púétv. 2024. január 1-jétől hatályos alábbi új rendelkezése.

Púétv. 52. § (8) A (7) bekezdésben foglaltaktól eltérően, ha a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésére a 49. § (1) bekezdés e) pontja alapján nyugdíjasnak minősülésre tekintettel került sor, és a felek megállapodása alapján a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony megszűnését követő 30 napon belül közöttük ismételten köznevelési foglalkoztatotti jogviszony vagy óraadói megbízási szerződés létesül, a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló írásba foglalt kérésére a felmentési idő teljes időtartama alatt munkavégzésre kerül sor.

Tehát a fentiekre a felek írásos megállapodása alapján kerülhet sor, ebben az esetben a foglalkoztatott lényegében lemond a munkavégzés alóli négyhónapos mentesítéséről azzal, hogy a szóban forgó időszak alatt is végig munkát végez. Cserébe a munkáltató számára folyamatosan rendelkezésre áll a munkavégzés céljából egészen a felmentési idő lejáratáig, majd azt követően harminc napon belül, de akár a következő napon új kinevezésre vagy megbízási szerződés aláírására kerül sor. Az érintett foglalkoztatott számára az az eljárás nem kifejezetten előnyös, hiszen elveszíti a négyhónapos „sétálóidőt”, cserébe jogosult a jogviszony megszűnésének napján esedékes, legalább 35 év szakmai gyakorlat esetén járó 40 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra. Ha a fentiek szerinti felmentését nem kérte volna, akkor a 40 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra csak a ténylegesen betöltött 40 év szakmai gyakorlat napján lett volna jogosult.

További gyakori kérdés az, hogy a nyugdíjassá minősülés hogyan érinti a szóban forgó személy folyamatban lévő vagy jövőbeni vezetői megbízását. A nevelési-oktatási intézményben fennálló igazgatói/főigazgatói megbízáshoz – a 401/2023. (VIII.30.) Korm. rendelet 26. § (1) bekezdésének d) szakasza alapján – nélkülözhetetlen, hogy az érintett a nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakörben határozatlan időre, teljes munkaidőre szóló kinevezés keretében vagy a megbízással egyidejűleg pedagógus-munkakörben történő, határozatlan időre teljes munkaidőre szóló kinevezéssel jogviszonyban álljon. Mivel a foglalkoztatás egyéb körülményeire vonatkozóan a jogszabályok nem tartalmaznak szabályozást, semmi akadálya nincs annak, hogy a nyugdíjasnak minősülő köznevelési foglalkoztatott vezetői feladatokat lásson el. Tehát az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő köznevelési foglalkoztatottak vagy a nők negyvenéves jogosultsági feltételeit teljesítő nők esetében nem szükséges a vezetői megbízás visszavonása, vezetői megbízásuk annak lejáratáig megmaradhat. Annak sincs akadálya, hogy a nyugdíjasnak minősülő személy – előző vezetői megbízásának lejáratát követően – újabb vezetői megbízást kapjon. Önmagában a nyugdíjassá minősülés nem képez alapot a vezetői megbízás visszavonására sem. A munkáltatónak arra azonban természetesen van lehetősége, hogy a vezetői feladatokat ellátó köznevelési foglalkoztatott jogviszonyát annak nyugdíjasnak minősülésére való tekintettel felmentéssel megszüntesse. Ekkor a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony megszűnésének napján az érintett vezetői megbízatása is megszűnik.

Nap mint nap kapok olyan szakértői kérdéseket, amelyek a „nyugdíjba vonulás” kérdésével, a nyugdíj melletti óvodai, iskolai munkavégzés lehetőségével, a nyugdíj melletti vezetői megbízással és egyéb fontos problémákkal foglalkoznak. Általában azt tapasztalom, hogy a kérdezők nagy része úgy gondolja, hogy a „nyugdíjba vonulás” és a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony megszűnése szorosan összefüggenek egymással. Rövidebben és pontatlanabbul fogalmazva sokan úgy vélik, hogy amikor a nyugdíj igénylése mellett döntenek, akkor meg kell szüntetni pedagógusi vagy nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben fennálló köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyukat. Sokan pedig úgy gondolják, hogy az öregségi nyugdíjra csak akkor lehetnek jogosultak, ha foglalkoztatási jogviszonyuk megszűnt.

Először azt a fontos kérdést kell tisztáznunk, hogy mit jelent a „nyugdíjba vonulás” fogalma. A régi időkből maradt ránk ez a kifejezés, amikor is az érintett elérte a nyugdíjkorhatárt, a munkáltató megszüntette a jogviszonyát, majd megérkezett számlájára az első öregségi nyugdíj. A „nyugdíjba vonulás” kifejezés helyett használjuk inkább a „jogosultságot szerzett az öregségi nyugdíjra” körülményesebb, de pontosabb kifejezést. Az öregségi nyugdíjra való jogosultságot – a Társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) rendelkezései szerint – általában kétféle módon lehet megszerezni:

  • az érintett betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, és kéri az öregségi nyugdíj megállapítását és folyósítását,
  • az érintett megszerezte a nők 40 éves jogosultsági idejével az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeit, és kéri az öregségi nyugdíj megállapítását és folyósítását.

Ha az érintett betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt vagy rendelkezik a nők 40 éves jogosultsági idejével és az öregségi nyugdíjra való jogosultság egyéb feltételeivel, akkor nem feltétlenül kell kérnie a nyugdíj megállapítását és folyósítását annak ellenére, hogy erre megvan a lehetősége. Tekintsük át, hogy az öregségi nyugdíj igénylésének és folyósításának milyen előnyei és hátrányai vannak a további foglalkoztatás, illetőleg a nyugdíj összegének szempontjából. Cikkünkben A pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvényt a továbbiakban Púétv. rövidítéssel szerepeltetjük.

A Púétv. 3. § 26. pontjának rendelkezése szerint nyugdíjasnak minősül az, aki

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (a továbbiakban: öregségi nyugdíjra való jogosultság),

b) részére végleges határozatban az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjat…. állapítottak meg.

A Púétv. 49. §(1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt a munkáltató felmentéssel megszüntetheti, ha

e) a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló nyugdíjasnak minősül.

Aki tehát a fentiek szerint nyugdíjasnak minősül, annak köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyát (vagy munkaviszonyát) a munkáltató rendes felmentéssel megszüntetheti arra alapozva, hogy az érintett nyugdíjas. Ugyanakkor fel kell arra hívnunk a figyelmet, hogy a nyugdíjas felmentése a munkáltató számára csak lehetőség, de nem kötelezettség, azaz a köznevelési intézményekben minden további nélkül lehetőség van a nyugdíjasok – akár az öregségi nyugdíj folyósítása melletti – további foglalkoztatására. Ugyanakkor ha az intézmény életében bekövetkező bármely probléma miatt szükségessé válik a pedagógusok létszámának csökkentése, vagy a munkáltató az érintettel – bármely oknál fogva – nem kíván tovább együtt dolgozni, a nyugdíjas köznevelési foglalkoztatott felmentésére önmagában elegendő okot szolgáltat az, hogy az érintett nyugdíjasnak minősül, és felmentéséhez nem szükséges más okot keresni.

Ha a jogosult személy úgy dönt, hogy kéri az öregségi nyugdíj megállapítását és folyósítását, akkor tovább foglalkoztatása esetén az öregségi nyugdíj mellet jogosult az illetményére is, mert A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet a következő rendelkezést tartalmazza:

73/B. § (1) A nyugdíjfolyósító szerv nem szünetelteti az öregségi nyugdíj folyósítását a Tny. 83/C. § (1) bekezdése szerinti jogviszony fennállására tekintettel, ha a jogviszony

a) szociális, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi szolgáltatónál, intézményben, hálózatnál,

b) köznevelési intézményben vagy

c) szakképző intézményben … áll fenn.

Tehát a köznevelési intézményben vagy szakképző intézményben foglalkoztatott nyugdíjas az öregségi nyugdíj mellett a jogszabályokban meghatározott illetményének teljes összegére is jogosult.

Most azt vizsgáljuk meg, hogy milyen időponttól érdemes igényelni az öregségi nyugdíj folyósítását abban az esetben, ha nyugdíjasként a továbbiakban is fenn szeretnék tartani a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt.

  1. ha az öregségi nyugdíj folyósítását az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől vagy a nők 40 éves jogosultsági idejével az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeinek teljesítése napjától igényli, akkor
  2. a nyugdíj-jogosultság napjától együtt kapja az öregségi nyugdíjat és az illetményt,
    1. nyugdíjasként a munkáltató felmentéssel bármikor megszüntetheti köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyát (ez azonban nem kötelező a munkáltató számára),
  3. minden további év január 1. napjától jogosult az éves nyugdíjemelésre, amelynek mértéke 2024-ben 6%-os volt,
  4. a nyugdíj megállapítását követően minden év februárjában jogosult a 13. havi nyugdíj összegére, az esetleges nyugdíjprémiumra,
    1.  a nyugdíj megállapítását követően a további foglalkoztatás során keletkező szolgálati idő már nem növelheti a megállapított nyugdíját.
  5. ha jogosult az öregségi nyugdíjra, de ennek ellenére nem igényli az öregségi nyugdíj megállapítását és folyósítását, akkor
  6. a további foglalkoztatás időtartama tovább növeli a szolgálati idejét, így az öregségi nyugdíj később igényelt megállapításakor az idő közben bekövetkezett illetményemelés hatásai is érvényesülhetnek,
    1. a nyugdíjnövekedés mértéke havonta az öregségi nyugdíj 0,5%-a, tehát egy teljes év további foglalkoztatással 6%-os nyugdíjemelést lehet elérni,
    1. a szakmai gyakorlat idejének további növekedésével elérheti a 40 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra való jogosultságot,
  7. további foglalkoztatása esetén az illetmény mellett elesik az öregségi nyugdíj havonta történő folyósításától, így a 13. havi nyugdíjtól és az esetleges nyugdíjprémiumtól,
  8. megállapított nyugdíj hiányában nem részesülhet az egyes évek január 1-jén bekövetkező nyugdíjemelésben,
  9. ha az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte és rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, akkor ön a Púétv. 3. § 26. pontja alapján nyugdíjasnak minősül, így erre hivatkozva a munkáltató a jogviszonyát felmentéssel bármikor megszüntetheti (bár a munkáltató számára ez nem kötelező).

A fentebb leírt előnyök és hátrányok minden érintett személyes mérlegelésének tárgyát kell képeznie. A felelős döntés során mérlegelni kell az alábbiakat:

  • a köznevelési intézményben vagy szakképző intézményben fennálló jogviszonyának köszönhetően az öregségi nyugdíj megállapításával és folyósításával egyszerre jogosult az öregségi nyugdíjra és az illetményre, járandóságai tehát a további foglalkoztatás idejére jelentősen növekednek,
  • ha nyugdíjasnak minősül, akkor a munkáltatónak lehetősége van köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, ha ennek bekövetkezési valószínűsége magas, akkor lehetséges, hogy csak néhány hónapig jogosult az illetmény és az öregségi nyugdíj együttes folyósítására,
  • ha jogosultsága ellenére nem vette igénybe az öregségi nyugdíjat, akkor további szolgálati idejével havonta 0,5%-kal magasabb nyugdíjra számíthat,
  • ha nem igényelte az öregségi nyugdíj folyósítását, akkor elesik a minden év január 1-jén esedékes nyugdíjemeléstől és a 13. havi nyugdíjtól, valamint az esetleges nyugdíjprémium összegétől.

Fontos szabály, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésére alapozva a munkáltató a felmentési idő kezdetét az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő napban vagy azt követően határozhatja meg. A nők 40 éves jogosultsági idejére alapozott felmentést az érintett nő írásbeli kérésére úgy is meg lehet határozni, hogy az érintett a felmentési idő végére rendelkezzék a 40 éves jogosultsági idővel történő nyugdíjmegállapítás szükséges feltételeivel.

Az öregségi nyugdíj megállapítására jogosult személyeknek azonban arra is van lehetőségük, hogy az öregségi nyugdíjellátást hat hónapra visszamenőleg vegyék igénybe, ha az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése, illetve a nők negyven éves jogosultságával rendelkezők esetében a nyugdíjra jogosultság feltételei már a szóban forgó hat hónappal korábbi időpontban is teljesültek. Ha a visszamenőleges igénybe vétel lehetősége fennáll, akkor a nyugdíjbiztosító hat hónapra visszamenőleg kifizeti a hat hónappal korábbi feltételekkel számolt nyugdíj összegét, sőt az érintett az ebben a hathónapos időszakban esetleg esedékes 13. havi nyugdíjra is jogosulttá válik. A nyugdíj megállapításának időpontját az érintettnek gondosan mérlegelni kell abból a szempontból is, hogy szolgálati ideje az év melyik napján éri el pontosan az egész évet, tehát nem mindegy, hogy valaki számára 40 év 364 nappal, vagy egy nappal később az immár betöltött 41 év szolgálati idővel állapítják meg az öregségi nyugdíjat.

Amennyiben a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló (akár nyugdíjasnak minősülő) személy felmentésére kerül sor, akkor a Púétv. 49. § (3) bekezdésben foglalt kötelezettség alapján a munkáltatónak meg kell jelölnie a felmentés okát. Nyugdíjasok esetében ez az ok a Púétv. 49.§ (1) bekezdése e) szakasza alapján egyszerűen az lehet, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló nyugdíjasnak minősül. A Púétv. 52. §-ában határozza meg a felmentési időre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a nyugdíjasnak minősülők esetében is ugyanígy érvényesek:

Púétv. 52. § (1) A felmentési idő – ha törvény eltérően nem rendelkezik – legalább hatvan nap, de a nyolc hónapot nem haladhatja meg.

(2) Ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg vagy a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a hatvan napos felmentési idő a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött

a) öt év után egy hónappal; b) tíz év után két hónappal; c) tizenöt év után három hónappal;

d) húsz év után négy hónappal; e) huszonöt év után öt hónappal; f) harminc év után hat hónappal meghosszabbodik.

Tehát azok számára, akik a pályán köznevelési jogviszonyban, vagy előtte közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban legalább 30 évet töltöttek el, általában nyolc hónap felmentési idő jár. A Púétv. 52. § (7) rendelkezései alapján a munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót mentesíteni a munkavégzés alól. A munkavégzés alól a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót – a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban – a kívánságának mérlegelésével kell mentesíteni a gyermekek, a tanulók érdekeire való tekintettel, a tanítási év, nevelési év feladataira figyelemmel. A felmentési idő lejáratáig a munkában töltött idő terhére ki kell adni az érintett számára járó időarányos szabadságot. Amennyiben ez nem történt meg, a munkáltatónak a köznevelési jogviszony megszűnése napján a Púétv. 91.§ (1) alapján lehetősége van a ki nem adott szabadság pénzbeli megváltására, ezt az eljárást azonban a munkáltatók általában kevéssé preferálják.

A felmentési idő alatti munkavégzés, illetve a munkavégzés alóli mentestés időpontját az érintettek általában úgy kérik, hogy az első négy hónapban (a kiadandó időarányos szabadság napjai kivételével) munkát végezzenek, majd az utolsó négy hónapban mentesítsék őket a munkavégzés alól. Ennek – az előző bekezdésben leírtak alapján – nem feltétlenül kell így lennie, de ez az érthető és pedagógiai szempontból korrekt, egyben tipikus eljárás. A pedagógusok többsége úgy szeretné igénybe venni a munkavégzés alóli mentesítést, hogy tényleges munkavégzésének ideje a lehető legjobban illeszkedjék a tanév vagy nevelési év feladataihoz. Ugyanakkor ez utóbbi szempont érvényesítése a felmentési eljárás során nem kötelező. Most mutassuk be azt, hogyan lehet megtervezni egy nyolc hónap felmentési időre jogosult kolléga felmentési idejének ütemezését!

Tegyük fel, hogy egy pályája vége felé járó pedagógus kolléga pl. 2024. március 31-én tölti be az öregségi nyugdíjkorhatárt, és a lehető legkorábbi időpontban szeretné ténylegesen befejezni az aktív pedagógusmunkát. Ekkor felmentési ideje 2024. április 1-jén kezdődhet meg, és a nyolchónapos felmentési idő november 30-án jár le, amikor is megszűnik az érintett köznevelési foglalkoztatotti jogviszonya. Ha négyhónapos munkavégzési kötelezettségét a felmentési idő első részében szeretné teljesíteni (és ezzel munkáltatója is egyetért), akkor munkavégzési kötelezettsége 2024. április 1-től július 31-ig tart, ezen időszakon belül azonban ki kell adni a november 30-ig esedékes 11 hónapra járó időarányos szabadságát, amely 46 nap. Tegyük fel, hogy a munkáltató április 1-je előtt már 6 nap szabadságot kiadott számára, így további 40 napot még ki kell adnia. Visszaszámolva július 31-től a 40 nap szabadságot azt kapjuk, hogy utolsó ténylegesen munkavégzéssel töltött napja június 5-e lesz, azaz június 6-tól július 31-ig megkapja a 40 nap időarányos szabadságot, augusztus 1-től november 30-ig pedig a munkavégzés alóli mentesítési idejét („sétálóidő”) tölti. Mint látható, ez a beosztás meglehetősen jól illeszkedik a tanév vagy a nevelési év tényleges feladataihoz. Persze nincs annak semmi akadálya, hogy ezeket az időpontokat néhány nappal vagy akár néhány hónappal hátrébb hozzák.

De mi a helyzet akkor, ha az érintett az öregségi nyugdíjkorhatárt nem március 31-én tölti be, hanem például október 31-én. Ekkor felmentési ideje legkorábban 2024. november 1-jén kezdődhet meg, és 2025. június 30-án jár le. Munkavégzési kötelezettsége – ha az első időszakban kíván ténylegesen dolgozni – 2025. február 28-án jár le, és munkavégzés alóli mentesítése március 1-től június 30-ig tart. 2025-re járó időarányos szabadsága azonban csak az 50 napos alapszabadság fele, azaz 25 nap. Visszaszámolva február 28-tól a 25 napot 2025. január 20-hoz jutunk, tehát tényleges munkavégzési kötelezettsége 2025. január 20-ig terheli, ezt követően szabadságát tölti, majd a mentesítési idő következik. Ha az érintett a 2024/2025-ös évet is végig szeretné vinni (és ehhez munkáltatója is hozzájárul), akkor azt kell kérnie a munkáltatótól, hogy felmentési ideje a legkorábbi 2024. november 1-jei időpontnál például négy hónappal később, azaz 2025. március 1-jén kezdődjék, ezért az október 31-én fejeződne be. Munkavégzési kötelezettsége (ha az első időszakban szeretné azt teljesíteni) június 30-ig tart, és ebből le kell számolni a 2025-re járó időarányos szabadságot, amely a 10 hónapra 42 nap. Ezt a 42 napot június 30-tól visszaszámolva május 14-hez jutunk, ez tehát a tényleges munkavégzésének az utolsó napja. Ha – az érintett kérésére – még egy további hónappal később kezdődik meg a felmentési idő, akkor minden időpont körülbelül egy hónappal csúszik.

A fentebb leírtak alkalmazhatók a nők negyven éves jogosultságával felmentési idejüket megkezdők esetében is azzal a lényeges különbséggel, hogy az érintett nőknek a jogosultsági feltételekkel nem a felmentési idő kezdő napjára, hanem a felmentési idő lejáratának napjára kell rendelkezniük. Tehát az a nő, aki például 2024. december 31-i dátummal fog rendelkezni a nők negyven éves jogosultsági feltételeivel, annak felmentési ideje már nyolc hónappal korábban, azaz 2024. május 1-jén megkezdődhet. A Púétv. 49. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a Tny. 18. § (2a) bekezdésében foglalt jogosultsági feltételt legkésőbb a felmentési idő leteltekor teljesítő és ezt a nyugdíjbiztosítási szerv határozatával igazoló köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló nő ezt kérelmezi. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a jogosultsági feltételekkel a tervezett felmentési idő végére rendelkező nő írásban kéri a munkáltatót jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, akkor ebben a munkáltatónak nincs mérlegelési joga: a jogviszonyt a kért napon meg kell szüntetnie.

Az elmúlt évtizedek gyakorlatában sokszor okozott problémát, hogy a pedagógusok vagy más foglalkoztatottak kérték jogviszonyuk felmentéssel történő megszüntetését, a felmentési idő megállapítását, majd a felmentési idő lejáratát követően újra jogviszonyt létesítettek a munkáltatóval. Ennek a látszólag irracionális döntésnek többnyire az az oka, hogy 35 éves jogosultsági idő betöltése esetén a jogviszony megszüntetésekor az érintett jogosulttá vált a 40 éves jubileumi jutalomra, amelyet a jogviszony megszűnése napján kellett kifizetni számára még akkor is, ha a szóban forgó napig az időtartam nem érte el a 40 évet. Az azonban problémát okozott – elsősorban persze a munkáltató számára – hogy a kolléga a munkavégzés alóli mentesítésének négy hónapja alatt nem dolgozhatott, és ismételt munkavégzésére csak a felmentési idő lejáratát követően lehetett számítani. Ezt a problémát igyekszik megoldani a Púétv. 2024. január 1-jétől hatályos alábbi új rendelkezése.

Púétv. 52. § (8) A (7) bekezdésben foglaltaktól eltérően, ha a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésére a 49. § (1) bekezdés e) pontja alapján nyugdíjasnak minősülésre tekintettel került sor, és a felek megállapodása alapján a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony megszűnését követő 30 napon belül közöttük ismételten köznevelési foglalkoztatotti jogviszony vagy óraadói megbízási szerződés létesül, a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló írásba foglalt kérésére a felmentési idő teljes időtartama alatt munkavégzésre kerül sor.

Tehát a fentiekre a felek írásos megállapodása alapján kerülhet sor, ebben az esetben a foglalkoztatott lényegében lemond a munkavégzés alóli négyhónapos mentesítéséről azzal, hogy a szóban forgó időszak alatt is végig munkát végez. Cserébe a munkáltató számára folyamatosan rendelkezésre áll a munkavégzés céljából egészen a felmentési idő lejáratáig, majd azt követően harminc napon belül, de akár a következő napon új kinevezésre vagy megbízási szerződés aláírására kerül sor. Az érintett foglalkoztatott számára az az eljárás nem kifejezetten előnyös, hiszen elveszíti a négyhónapos „sétálóidőt”, cserébe jogosult a jogviszony megszűnésének napján esedékes, legalább 35 év szakmai gyakorlat esetén járó 40 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra. Ha a fentiek szerinti felmentését nem kérte volna, akkor a 40 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra csak a ténylegesen betöltött 40 év szakmai gyakorlat napján lett volna jogosult.

További gyakori kérdés az, hogy a nyugdíjassá minősülés hogyan érinti a szóban forgó személy folyamatban lévő vagy jövőbeni vezetői megbízását. A nevelési-oktatási intézményben fennálló igazgatói/főigazgatói megbízáshoz – a 401/2023. (VIII.30.) Korm. rendelet 26. § (1) bekezdésének d) szakasza alapján – nélkülözhetetlen, hogy az érintett a nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakörben határozatlan időre, teljes munkaidőre szóló kinevezés keretében vagy a megbízással egyidejűleg pedagógus-munkakörben történő, határozatlan időre teljes munkaidőre szóló kinevezéssel jogviszonyban álljon. Mivel a foglalkoztatás egyéb körülményeire vonatkozóan a jogszabályok nem tartalmaznak szabályozást, semmi akadálya nincs annak, hogy a nyugdíjasnak minősülő köznevelési foglalkoztatott vezetői feladatokat lásson el. Tehát az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő köznevelési foglalkoztatottak vagy a nők negyvenéves jogosultsági feltételeit teljesítő nők esetében nem szükséges a vezetői megbízás visszavonása, vezetői megbízásuk annak lejáratáig megmaradhat. Annak sincs akadálya, hogy a nyugdíjasnak minősülő személy – előző vezetői megbízásának lejáratát követően – újabb vezetői megbízást kapjon. Önmagában a nyugdíjassá minősülés nem képez alapot a vezetői megbízás visszavonására sem. A munkáltatónak arra azonban természetesen van lehetősége, hogy a vezetői feladatokat ellátó köznevelési foglalkoztatott jogviszonyát annak nyugdíjasnak minősülésére való tekintettel felmentéssel megszüntesse. Ekkor a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony megszűnésének napján az érintett vezetői megbízatása is megszűnik.