Az illetmény megállapítására vonatkozó szabályok és az illetmény differenciálásának lehetőségei

2024. január 1-jén a pedagógusok és a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő foglalkoztatottak korábbi jogviszonyukból átkerültek az új köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyba, ezzel az érintettekre országos szinten is egységes ágazati szabályozást vezetett be a jogalkotó. A korábban fennálló, az állami- vagy önkormányzati fenntartásban működő közalkalmazotti intézmények és az egyházi-, magán- vagy alapítványi fenntartásban működő iskolák és óvodák foglalkoztatási feltételeiben fennálló foglalkoztatási különbségek és a jogviszony létrejöttével vagy megszüntetésével kapcsolatos jelentős különbségek megszűntek, ezzel az ágazati irányítás immár egységesnek tekinthető. Az új jogviszony létrejöttének első sarkalatos kérdését a 2024. január 1. napjától megemelt illetmények megállapítása és az ezzel kapcsolatos kinevezések elkészítése jelentette. Tekintettel arra, hogy az illetményemeléssel kapcsolatos fontos döntések többsége csak 2023 decemberének utolsó napjaiban, illetve 2024. január 19-én jelent meg, az átsorolások előkészítésére, az illetmények meghatározására és az érdemi differenciálásra meglehetősen szűk időintervallum állt a munkáltatók rendelkezésére. Fokozottan igaz ez az illetmények differenciálási lehetőségeire, amelyről a következőkben szándékozunk értekezni.

Először nézzük végig az illetmények (immár e tekintetben is egységes a szóhasználat) megállapításával kapcsolatos szabályokat, mert a változó jogszabályokban kevésbé jártas olvasóink kedvéért szakmailag is követhető teljes áttekintést kell tennünk. Az illetményekre vonatkozó legfontosabb szabályozást a pedagógusok illetve a pedagógus szakképzettséggel rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak számára a Púétv. rögzíti az egyes fokozatokban érvényes minimális illetmények meghatározásával az alábbiak szerint.

Púétv. 157. § (10) Az Nkt. 65. § (1) bekezdésében meghatározott garantált illetmény (pótlékok nélküli illetmény, munkavállalók esetén alapbér) és az ágazati szakmai pótlék együttes összege nem lehet kevesebb

  1. a) Gyakornok esetén 400.000 forintnál,
  2. b) Pedagógus I. esetén 410.000 forintnál,
  3. c) Pedagógus II. esetén 430.000 forintnál,
  4. d) Mesterpedagógus esetén 520.000 forintnál,
  5. e) Kutatótanár esetén 640.000 forintnál.

Az így megállapított illetmény összege meghaladhatja az Nkt. 65. §-a szerinti garantált illetmény összegét. Az illetménysávok megállapításával a jogalkotó elvi lehetőséget teremtett arra, hogy az egyes fokozatokban megállapítható illetményeket széles sávban, a pedagógusok teljesítményének értékelésével állapítsa meg. Az illetménysávokat a Púétv. az alábbiak szerint határozza meg.

Púétv. 98. § (1) A munkáltató a pedagógus, valamint a pedagógus szakképesítéssel vagy szakképzettséggel rendelkező nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott havi illetményét a 97. § (1) bekezdése szerinti fokozata alapján az a) pontban foglalt összegben vagy a b)-e) pontok szerinti illetménysávokon belül állapítja meg. A havi illetmény összege

  1. a) Gyakornok esetén: a Kormány által rendeletben megállapított összeg,
  2. b) Pedagógus I. esetén 410.000 Ft-tól 1.065.000 Ft-ig terjedhet,
  3. c) Pedagógus II. esetén 430.000 Ft-tól 1.135.000 Ft-ig terjedhet,
  4. d) Mesterpedagógus esetén 520.000 Ft-tól 1.365.000 Ft-ig terjedhet,
  5. e) Kutatótanár esetén 640.000 Ft-tól 1.470.000 Ft-ig terjedhet.

Olvasóink azonban joggal állapíthatják meg, hogy bár a Púétv. fenti rendelkezései az online jogtár szerint is hatályosak, de mégsem felelnek meg az egyes fokozatokban alkalmazandó minimális illetményekre vonatkozó tényleges törvényes szabályozásnak. Ennek oka az, hogy a Púétv. 155. § (1) bekezdésének 15. pontjában a jogalkotó felhatalmazza a Kormányt arra, hogy a törvényben meghatározott illetmények alsó, illetve felső határánál magasabb összegű alsó, illetve felső határt állapítson meg. A Kormány a 2024. január 1-jei illetményemelés biztosítása érdekében élt is ezzel a lehetőséggel, és a 401/2023. (VIII.30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 88/A. § 2024. január 19-től hatályba lépett (1) bekezdésével módosította az egyes fokozatokhoz tartozó illetmények alsó határait az alábbiak szerint.

Púétv. 88/A. §  (1) A munkáltató a pedagógus, valamint a pedagógus szakképesítéssel vagy szakképzettséggel rendelkező nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: pedagógus) havi illetményét a Púétv. 97. § (1) bekezdése szerinti fokozata alapján a 98. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – olyan módon állapítja meg, hogy a havi illetmény összege – az esélyteremtési illetményrészt ide nem értve –

  1. a) Pedagógus I. esetén 538 000 Ft-tól 1 065 000 Ft-ig,
  2. b) Pedagógus II. esetén 555 000 Ft-tól 1 135 000 Ft-ig,
  3. c) Mesterpedagógus esetén 630 000 Ft-tól 1 365 000 Ft-ig,
  4. d) Kutatótanár esetén 750 000 Ft-tól 1 470 000 Ft-ig … terjedhet.

A 2024. január 1-jén bevezetett általános pedagógus illetményemelésről a Kormány a 662/2023. (XII.29.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a „tanárbéremeléshez” szükséges központi költségvetési támogatás alapján a munkáltató átlagosan 32,2%-os „béremelést” biztosít a pedagógusok és a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben pedagógus szakképzettséggel foglalkoztatottak számára. A tanárbéremelésbe a Gyvt. hatálya alá tartozó intézményben pedagógus-munkakörben foglalkoztatott személy is beleértendő. Értelmezzük a Kormányrendelet átlagosan 32,2%-os illetményemelésre vonatkozó rendelkezését! Minden munkáltatót terhel tehát az a kötelezettség, hogy az általa foglalkoztatott pedagógusok és pedagógus szakképzettséggel rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott érintettek számára átlagosan 32,2%-os illetményemelést biztosítson. Ez azonban az országban sok helyen komoly értelmezési problémákat okozott. Ennek egyik oka egészen bizonyosan az, hogy az átlagos illetményemelést a fentiekben megjelölt Kormányrendelet tartalmazza, és az nem épült be egyik olyan jogszabályba sem, amelyet napi gyakorisággal használunk a köznevelésben. Értelmezzük tehát az egyes munkáltatók számára kötelezően előírt átlagosan 32,2%-os illetményemelést! Ennek során persze problémát jelent, hogy a jogszabály nem jelöli meg egyértelműen, hogy melyik havi illetményt kell átlagosan 32,2%-kal megemelni, ezért azt a legutóbb érvényes illetményre/munkabérre vonatkozóan kell végrehajtani. Az állami szférában az illetményemelés alapjaként a 2023. november havi illetményeket tekintették, ezért cikkünkben ugyanígy járunk el.

A követhető és ellenőrizhető eljárás érdekében a munkáltató kiszámolhatja a foglalkoztatásában álló minden pedagógus és pedagógus szakképzettséggel rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott 2023. november havi illetményét/munkabérét, majd ezt a bértömeget kell 1,322-vel megszorozni, azaz meg kell határozni a november havi bértömeg 32,2%-át, és az új bértömeget ezzel az emeléssel kell kiszámolni. A munkáltató számára az átlagosan 32,2%-os illetményemelés tehát kötelező, hiszen azt a fenti kormányrendelet kötelezettségként írja elő. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy feltétlenül minden érintettnek egyformán 32,2%-os illetményemelést kellett biztosítani. Nézzük most meg, hogy milyen különböző módokon lehetett végrehajtani az átlagosan 32,2%-os illetményemelést!

A legegyszerűbb, de nem feltétlenül a legigazságosabb módszer (utóbbi fogalom persze nem határozható meg adekvát módon, így nem is létezik) az, ha minden pedagógus és pedagógus szakképzettséggel vagy szakképesítéssel rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott (a továbbiakban nevezzük ezeket az érintetteket ebben a fejezetben egyszerűen pedagógusoknak) illetményét a 2023. novemberi illetményéhez/munkabéréhez képest egyformán 32,2%-kal megemelte a munkáltató. Ekkor a munkáltató alkalmazásában lévő pedagógusok átlagos illetményemelése egészen biztosan pontosan 32,2%-os. Ebben az esetben azonban a munkáltató lemondott a differenciálás minden lehetőségéről, ez azonban nem feltétlenül tekinthető motiváló eljárásnak a kiemelkedő munkát végző pedagógusok részéről.

A másik módszer az lehet, hogy a munkáltató egyes pedagógusok esetében 32,2%-os illetményemelést alkalmaz, mások esetében pedig ettől akár jelentősen kisebb, illetve nagyobb mértékűt. Az illetményemelés mértékének meghatározásakor arra kellett figyelemmel lenni, hogy minden érintett illetménye érje el a Vhr. 88/A. § (1) bekezdésében a saját fokozatára érvényes minimális illetményt, tehát pl. a Pedagógus I. fokozatban az 538.000, míg a Pedagógus II. fokozatban az 555.000 Ft-ot. Az egyes fokozatokban kötelező minimális illetményre történő emelés például a Pedagógus I. fokozat korábbi 2-11. kategóriáiban 31%-os emelési kötelezettséget jelentett, amely a legmagasabb kategóriában már 17%-osra csökkent. A Pedagógus II. fokozat 4-10. kategóriáiban a kötelező minimális illetményemelés 29%-os mértékű volt, de a fokozat volt 15. kategóriájában ez a kötelező minimális emelkedési mérték már csak 12%-os. Tehát ha a munkáltató úgy dönt, hogy egy konkrét pedagógusnak, aki Pedagógus I. fokozat 2. kategóriájában volt, csak 31%-os illetményemelést biztosít, vagy egy korábban a Pedagógus II. fokozat 15. kategóriájába sorolt kolléga illetményét csak a kötelező 12%-os mértékben emeli, akkor jogszerűen járt el. Ezzel párhuzamosan azonban más érintettek számára a kötelező 32,2%-os mérték feletti illetményemelést kellett biztosítania úgy, hogy a munkáltatónál jogviszonyban álló pedagógusok átlagos illetményemelése pontosan 32,2%-os legyen.

Több iskolából, főként pedig óvodákból érkeztek olyan jelzések, hogy a munkáltató az új illetményeket úgy határozta meg, hogy minden Pedagógus I. fokozatban lévőnek egységesen 538.000 Ft-ban, minden Pedagógus II. fokozatban lévőnek egységesen 555.000 Ft-ban, miden Mesterpedagógus fokozatban lévőnek egységesen 630.000 Ft-ban állapította meg a megemelt illetményét. Az így megállapított illetményemelés azonban egészen bizonyosan jelentős mértékben alatta marad a Kormányrendeletben előírt átlagosan 32,2%-os mértéknek. Az így leírtak szerint megállapított illetményemelés konkrét mértékét nem lehet általában meghatározni, hiszen az erőteljes függvénye a különböző fokozatokba sorolt pedagógusok számának, illetve szakmai gyakorlati éveinek, de vélelmezhető, hogy az így megvalósult illetményemelés valahol 25% körül állapodott meg. Ha tehát a munkáltató az illetményemelést úgy valósította meg, hogy minden pedagógus számára csak a Vhr. 88/A. § (1) bekezdésében meghatározott minimális illetményt biztosította, akkor intézkedése egészen bizonyosan nem felel meg a 662/2023. (XII.27.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdésében elrendelteknek, tehát az illetmények megállapítása munkáltatói szinten jogsértő.

Most tekintsük át azt, hogy a munkáltató 2024 januárjában milyen szempontok szerint differenciálhatott a megemelt illetmények megállapításakor! A Púétv. 98.§ (2) bekezdésében határozza meg a differenciálás lehetséges szempontjait az alábbiak szerint.

Púétv. 98.§ (2) A munkáltatói jogkör gyakorlója az (1) bekezdésben meghatározott keretek között az alábbi szempontok mérlegelése alapján állapítja meg a havi illetményt:

  1. a) a szakmai gyakorlati idő mértéke,
  2. b) a munkakör ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség melletti, a kinevezésében feltüntetett további, munkakörében hasznosítható szakképesítés, szakképzettség idegennyelv-ismeret megléte,
  3. c) a munkaköri feladatokon túl önkéntesen vállalt többletfeladatok, ideértve, ha a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót több köznevelési intézményben vagy több feladatellátási helyen foglalkoztatják,
  4. d) munkakörében végzett tevékenységéhez kapcsolódó, a fenntartó vagy a köznevelésért felelős miniszter által adott elismerés megléte,
  5. e) a felelős gazdálkodás eredményeképp a munkáltató rendelkezésre álló forrás összege,
  6. f) a pedagógus által tanított tantárgyak száma,
  7. g) a pedagógus munkakör munkaerőpiaci szempontból történő betölthetőségének lehetősége.

Amint látjuk, a differenciálási szempontok meglehetősen széles körűek, és azok között első helyen az érintettek szakmai gyakorlatának mértéke szerepel. Ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy az illetmény meghatározásakor a munkáltató bármilyen módon is köteles lenne figyelembe venni a pedagógusok szakmai gyakorlatának mértékét, és azt feltétlenül érvényesítenie kellene az illetmény meghatározásakor. A differenciálási szempontok következő sorában a besorolás alapjául szolgáló végzettség és szakképzettség mellett a kinevezésben feltüntetett esetleges további szakképzettség szerepel, de ezek közül csak azt veheti figyelembe a munkáltató, amelyet az érintett kinevezésében – mint munkakörében hasznosítható további szakképzettséget – feltüntetett. Tehát ha egy pedagógus a besorolás alapját képező diplomája mellett rendelkezik például egy további diplomával, de azt a munkáltató a kinevezési okiratban nem szerepeltette mint a munkakörben hasznosítható szakképzettséget, akkor ennek alapján nincs mód az illetmény differenciáláson alapuló növelésére. Sok helyen okozhatott problémát például a közoktatás-vezetői szakképzettséggel is rendelkező pedagógusok besorolása, mert a munkáltató döntési kompetenciájába tartozott annak eldöntése, hogy az érintett munkakörében a szóban forgó diplomát hasznosíthatóként ismeri el vagy sem. A differenciálási szempontok között olvashatjuk még a pedagógus által tanított tantárgyak számát; olyan rendelkezést azonban jogszabály nem tartalmaz, amely előírná egy második vagy harmadik tantárgy tanításához kapcsolódó kötelező illetményemelés mértékét.

Ennél a pontnál ki kell térnünk a Vhr. 95/A. § (2) bekezdésének 2024. január 19-től hatályos rendelkezésére, amely a jogszabály 5. sz. mellékletében meghatározott természettudományos tantárgy oktatásához megfelelő tanári szakképzettséggel rendelkező pedagógusok esélyteremtési illetményrészt nem tartalmazó havi illetményét a pótlék és megbízási díj nélküli összegnél 4%-kal magasabb mértékben határozza meg. Az illetménynövekedésre való jogosultság a tantárgyfelosztásban a felsorolt tantárgy tanítására történt kijelölés hónapjának első napjától a kijelölés megszüntetése hónapjának utolsó napjáig, illetve ha kijelölés megszüntetésére a tanítási év végével vagy azt követően kerül sor, a tanév utolsó napjáig szól. Ez a rendelkezés kötelező érvényű a munkáltatók számára, és bár az egyes természettudományos tantárgyakat tanító pedagógusok illetményének jellemzően 22-25 eFt-os emeléséről rendelkezik, ennek ellenére sem tekinthető differenciálásnak, hiszen nem a munkáltató hatáskörébe tartozik. Ugyanezt állapíthatjuk meg a Vhr. 95/A. § (1) bekezdésében meghatározott mesterfokozatú diplomával rendelkező pedagógusok 2%-os kötelező illetményemeléséről.

Végezetül arra kell kitérnünk, hogy az illetmények differenciálási lehetősége milyen összefüggésben van az érintettek 2024-ben bevezetésre kerülő kötelező teljesítményértékelésével. A Púétv. 98. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint a munkáltató minden évben köteles a köznevelésért felelős miniszter rendeletében meghatározott szabályok szerint értékelni a pedagógusok és a pedagógus szakképesítéssel vagy szakképzettséggel rendelkező nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak teljesítményét. A törvény 160. § (7) bekezdése azonban arról is rendelkezik, hogy a munkáltató a teljesítményértékelés szabályainak alkalmazásával a pedagógus előmeneteli rendszer hatálya alá tartozó személy munkavégzése színvonalát, az általa nyújtott munkateljesítményt első alkalommal a 2024/202-ös5 tanévre, óvodában foglalkoztatott esetén a 2024. szeptember 1-je és 2025. június 30-a közötti időszakra vonatkozóan köteles értékelni. Ennek következtében a munkáltató első alkalommal csak 2025. szeptember 1-jétől állapíthat meg a teljesítményértékelés alapján módosított illetményt. A veszélyhelyzeti rendelkezések körében a Kormány a Vhr. 95/D. §-ában úgy rendelkezett, hogy a munkáltató a pedagógus havi illetményét a teljesítményértékelés eredményének figyelembevételével alacsonyabb összegben nem határozhatja meg.

Petróczi Gábor tanügyigazgatási szakértő

A cikk Word dokumentumként itt letölthető:

2024. január 1-jén a pedagógusok és a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő foglalkoztatottak korábbi jogviszonyukból átkerültek az új köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyba, ezzel az érintettekre országos szinten is egységes ágazati szabályozást vezetett be a jogalkotó. A korábban fennálló, az állami- vagy önkormányzati fenntartásban működő közalkalmazotti intézmények és az egyházi-, magán- vagy alapítványi fenntartásban működő iskolák és óvodák foglalkoztatási feltételeiben fennálló foglalkoztatási különbségek és a jogviszony létrejöttével vagy megszüntetésével kapcsolatos jelentős különbségek megszűntek, ezzel az ágazati irányítás immár egységesnek tekinthető. Az új jogviszony létrejöttének első sarkalatos kérdését a 2024. január 1. napjától megemelt illetmények megállapítása és az ezzel kapcsolatos kinevezések elkészítése jelentette. Tekintettel arra, hogy az illetményemeléssel kapcsolatos fontos döntések többsége csak 2023 decemberének utolsó napjaiban, illetve 2024. január 19-én jelent meg, az átsorolások előkészítésére, az illetmények meghatározására és az érdemi differenciálásra meglehetősen szűk időintervallum állt a munkáltatók rendelkezésére. Fokozottan igaz ez az illetmények differenciálási lehetőségeire, amelyről a következőkben szándékozunk értekezni.

Először nézzük végig az illetmények (immár e tekintetben is egységes a szóhasználat) megállapításával kapcsolatos szabályokat, mert a változó jogszabályokban kevésbé jártas olvasóink kedvéért szakmailag is követhető teljes áttekintést kell tennünk. Az illetményekre vonatkozó legfontosabb szabályozást a pedagógusok illetve a pedagógus szakképzettséggel rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak számára a Púétv. rögzíti az egyes fokozatokban érvényes minimális illetmények meghatározásával az alábbiak szerint.

Púétv. 157. § (10) Az Nkt. 65. § (1) bekezdésében meghatározott garantált illetmény (pótlékok nélküli illetmény, munkavállalók esetén alapbér) és az ágazati szakmai pótlék együttes összege nem lehet kevesebb

a) Gyakornok esetén 400.000 forintnál,

b) Pedagógus I. esetén 410.000 forintnál,

c) Pedagógus II. esetén 430.000 forintnál,

d) Mesterpedagógus esetén 520.000 forintnál,

e) Kutatótanár esetén 640.000 forintnál.

Az így megállapított illetmény összege meghaladhatja az Nkt. 65. §-a szerinti garantált illetmény összegét. Az illetménysávok megállapításával a jogalkotó elvi lehetőséget teremtett arra, hogy az egyes fokozatokban megállapítható illetményeket széles sávban, a pedagógusok teljesítményének értékelésével állapítsa meg. Az illetménysávokat a Púétv. az alábbiak szerint határozza meg.

Púétv. 98. § (1) A munkáltató a pedagógus, valamint a pedagógus szakképesítéssel vagy szakképzettséggel rendelkező nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott havi illetményét a 97. § (1) bekezdése szerinti fokozata alapján az a) pontban foglalt összegben vagy a b)-e) pontok szerinti illetménysávokon belül állapítja meg. A havi illetmény összege

a) Gyakornok esetén: a Kormány által rendeletben megállapított összeg,

b) Pedagógus I. esetén 410.000 Ft-tól 1.065.000 Ft-ig terjedhet,

c) Pedagógus II. esetén 430.000 Ft-tól 1.135.000 Ft-ig terjedhet,

d) Mesterpedagógus esetén 520.000 Ft-tól 1.365.000 Ft-ig terjedhet,

e) Kutatótanár esetén 640.000 Ft-tól 1.470.000 Ft-ig terjedhet.

Olvasóink azonban joggal állapíthatják meg, hogy bár a Púétv. fenti rendelkezései az online jogtár szerint is hatályosak, de mégsem felelnek meg az egyes fokozatokban alkalmazandó minimális illetményekre vonatkozó tényleges törvényes szabályozásnak. Ennek oka az, hogy a Púétv. 155. § (1) bekezdésének 15. pontjában a jogalkotó felhatalmazza a Kormányt arra, hogy a törvényben meghatározott illetmények alsó, illetve felső határánál magasabb összegű alsó, illetve felső határt állapítson meg. A Kormány a 2024. január 1-jei illetményemelés biztosítása érdekében élt is ezzel a lehetőséggel, és a 401/2023. (VIII.30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 88/A. § 2024. január 19-től hatályba lépett (1) bekezdésével módosította az egyes fokozatokhoz tartozó illetmények alsó határait az alábbiak szerint.

Púétv. 88/A. § (1) A munkáltató a pedagógus, valamint a pedagógus szakképesítéssel vagy szakképzettséggel rendelkező nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: pedagógus) havi illetményét a Púétv. 97. § (1) bekezdése szerinti fokozata alapján a 98. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – olyan módon állapítja meg, hogy a havi illetmény összege – az esélyteremtési illetményrészt ide nem értve –

a) Pedagógus I. esetén 538 000 Ft-tól 1 065 000 Ft-ig,

b) Pedagógus II. esetén 555 000 Ft-tól 1 135 000 Ft-ig,

c) Mesterpedagógus esetén 630 000 Ft-tól 1 365 000 Ft-ig,

d) Kutatótanár esetén 750 000 Ft-tól 1 470 000 Ft-ig … terjedhet.

A 2024. január 1-jén bevezetett általános pedagógus illetményemelésről a Kormány a 662/2023. (XII.29.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a „tanárbéremeléshez” szükséges központi költségvetési támogatás alapján a munkáltató átlagosan 32,2%-os „béremelést” biztosít a pedagógusok és a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben pedagógus szakképzettséggel foglalkoztatottak számára. A tanárbéremelésbe a Gyvt. hatálya alá tartozó intézményben pedagógus-munkakörben foglalkoztatott személy is beleértendő. Értelmezzük a Kormányrendelet átlagosan 32,2%-os illetményemelésre vonatkozó rendelkezését! Minden munkáltatót terhel tehát az a kötelezettség, hogy az általa foglalkoztatott pedagógusok és pedagógus szakképzettséggel rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott érintettek számára átlagosan 32,2%-os illetményemelést biztosítson. Ez azonban az országban sok helyen komoly értelmezési problémákat okozott. Ennek egyik oka egészen bizonyosan az, hogy az átlagos illetményemelést a fentiekben megjelölt Kormányrendelet tartalmazza, és az nem épült be egyik olyan jogszabályba sem, amelyet napi gyakorisággal használunk a köznevelésben. Értelmezzük tehát az egyes munkáltatók számára kötelezően előírt átlagosan 32,2%-os illetményemelést! Ennek során persze problémát jelent, hogy a jogszabály nem jelöli meg egyértelműen, hogy melyik havi illetményt kell átlagosan 32,2%-kal megemelni, ezért azt a legutóbb érvényes illetményre/munkabérre vonatkozóan kell végrehajtani. Az állami szférában az illetményemelés alapjaként a 2023. november havi illetményeket tekintették, ezért cikkünkben ugyanígy járunk el.

A követhető és ellenőrizhető eljárás érdekében a munkáltató kiszámolhatja a foglalkoztatásában álló minden pedagógus és pedagógus szakképzettséggel rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott 2023. november havi illetményét/munkabérét, majd ezt a bértömeget kell 1,322-vel megszorozni, azaz meg kell határozni a november havi bértömeg 32,2%-át, és az új bértömeget ezzel az emeléssel kell kiszámolni. A munkáltató számára az átlagosan 32,2%-os illetményemelés tehát kötelező, hiszen azt a fenti kormányrendelet kötelezettségként írja elő. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy feltétlenül minden érintettnek egyformán 32,2%-os illetményemelést kellett biztosítani. Nézzük most meg, hogy milyen különböző módokon lehetett végrehajtani az átlagosan 32,2%-os illetményemelést!

A legegyszerűbb, de nem feltétlenül a legigazságosabb módszer (utóbbi fogalom persze nem határozható meg adekvát módon, így nem is létezik) az, ha minden pedagógus és pedagógus szakképzettséggel vagy szakképesítéssel rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott (a továbbiakban nevezzük ezeket az érintetteket ebben a fejezetben egyszerűen pedagógusoknak) illetményét a 2023. novemberi illetményéhez/munkabéréhez képest egyformán 32,2%-kal megemelte a munkáltató. Ekkor a munkáltató alkalmazásában lévő pedagógusok átlagos illetményemelése egészen biztosan pontosan 32,2%-os. Ebben az esetben azonban a munkáltató lemondott a differenciálás minden lehetőségéről, ez azonban nem feltétlenül tekinthető motiváló eljárásnak a kiemelkedő munkát végző pedagógusok részéről.

A másik módszer az lehet, hogy a munkáltató egyes pedagógusok esetében 32,2%-os illetményemelést alkalmaz, mások esetében pedig ettől akár jelentősen kisebb, illetve nagyobb mértékűt. Az illetményemelés mértékének meghatározásakor arra kellett figyelemmel lenni, hogy minden érintett illetménye érje el a Vhr. 88/A. § (1) bekezdésében a saját fokozatára érvényes minimális illetményt, tehát pl. a Pedagógus I. fokozatban az 538.000, míg a Pedagógus II. fokozatban az 555.000 Ft-ot. Az egyes fokozatokban kötelező minimális illetményre történő emelés például a Pedagógus I. fokozat korábbi 2-11. kategóriáiban 31%-os emelési kötelezettséget jelentett, amely a legmagasabb kategóriában már 17%-osra csökkent. A Pedagógus II. fokozat 4-10. kategóriáiban a kötelező minimális illetményemelés 29%-os mértékű volt, de a fokozat volt 15. kategóriájában ez a kötelező minimális emelkedési mérték már csak 12%-os. Tehát ha a munkáltató úgy dönt, hogy egy konkrét pedagógusnak, aki Pedagógus I. fokozat 2. kategóriájában volt, csak 31%-os illetményemelést biztosít, vagy egy korábban a Pedagógus II. fokozat 15. kategóriájába sorolt kolléga illetményét csak a kötelező 12%-os mértékben emeli, akkor jogszerűen járt el. Ezzel párhuzamosan azonban más érintettek számára a kötelező 32,2%-os mérték feletti illetményemelést kellett biztosítania úgy, hogy a munkáltatónál jogviszonyban álló pedagógusok átlagos illetményemelése pontosan 32,2%-os legyen.

Több iskolából, főként pedig óvodákból érkeztek olyan jelzések, hogy a munkáltató az új illetményeket úgy határozta meg, hogy minden Pedagógus I. fokozatban lévőnek egységesen 538.000 Ft-ban, minden Pedagógus II. fokozatban lévőnek egységesen 555.000 Ft-ban, miden Mesterpedagógus fokozatban lévőnek egységesen 630.000 Ft-ban állapította meg a megemelt illetményét. Az így megállapított illetményemelés azonban egészen bizonyosan jelentős mértékben alatta marad a Kormányrendeletben előírt átlagosan 32,2%-os mértéknek. Az így leírtak szerint megállapított illetményemelés konkrét mértékét nem lehet általában meghatározni, hiszen az erőteljes függvénye a különböző fokozatokba sorolt pedagógusok számának, illetve szakmai gyakorlati éveinek, de vélelmezhető, hogy az így megvalósult illetményemelés valahol 25% körül állapodott meg. Ha tehát a munkáltató az illetményemelést úgy valósította meg, hogy minden pedagógus számára csak a Vhr. 88/A. § (1) bekezdésében meghatározott minimális illetményt biztosította, akkor intézkedése egészen bizonyosan nem felel meg a 662/2023. (XII.27.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdésében elrendelteknek, tehát az illetmények megállapítása munkáltatói szinten jogsértő.

Most tekintsük át azt, hogy a munkáltató 2024 januárjában milyen szempontok szerint differenciálhatott a megemelt illetmények megállapításakor! A Púétv. 98.§ (2) bekezdésében határozza meg a differenciálás lehetséges szempontjait az alábbiak szerint.

Púétv. 98.§ (2) A munkáltatói jogkör gyakorlója az (1) bekezdésben meghatározott keretek között az alábbi szempontok mérlegelése alapján állapítja meg a havi illetményt:

a) a szakmai gyakorlati idő mértéke,

b) a munkakör ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség melletti, a kinevezésében feltüntetett további, munkakörében hasznosítható szakképesítés, szakképzettség idegennyelv-ismeret megléte,

c) a munkaköri feladatokon túl önkéntesen vállalt többletfeladatok, ideértve, ha a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót több köznevelési intézményben vagy több feladatellátási helyen foglalkoztatják,

d) munkakörében végzett tevékenységéhez kapcsolódó, a fenntartó vagy a köznevelésért felelős miniszter által adott elismerés megléte,

e) a felelős gazdálkodás eredményeképp a munkáltató rendelkezésre álló forrás összege,

f) a pedagógus által tanított tantárgyak száma,

g) a pedagógus munkakör munkaerőpiaci szempontból történő betölthetőségének lehetősége.

Amint látjuk, a differenciálási szempontok meglehetősen széleskörűek, és azok között első helyen az érintettek szakmai gyakorlatának mértéke szerepel. Ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy az illetmény meghatározásakor a munkáltató bármilyen módon is köteles lenne figyelembe venni a pedagógusok szakmai gyakorlatának mértékét, és azt feltétlenül érvényesítenie kellene az illetmény meghatározásakor. A differenciálási szempontok következő sorában a besorolás alapjául szolgáló végzettség és szakképzettség mellett a kinevezésben feltüntetett esetleges további szakképzettség szerepel, de ezek közül csak azt veheti figyelembe a munkáltató, amelyet az érintett kinevezésében – mint munkakörében hasznosítható további szakképzettséget – feltüntetett. Tehát ha egy pedagógus a besorolás alapját képező diplomája mellett rendelkezik például egy további diplomával, de azt a munkáltató a kinevezési okiratban nem szerepeltette mint a munkakörben hasznosítható szakképzettséget, akkor ennek alapján nincs mód az illetmény differenciáláson alapuló növelésére. Sok helyen okozhatott problémát például a közoktatás-vezetői szakképzettséggel is rendelkező pedagógusok besorolása, mert a munkáltató döntési kompetenciájába tartozott annak eldöntése, hogy az érintett munkakörében a szóban forgó diplomát hasznosíthatóként ismeri el vagy sem. A differenciálási szempontok között olvashatjuk még a pedagógus által tanított tantárgyak számát; olyan rendelkezést azonban jogszabály nem tartalmaz, amely előírná egy második vagy harmadik tantárgy tanításához kapcsolódó kötelező illetményemelés mértékét.

Ennél a pontnál ki kell térnünk a Vhr. 95/A. § (2) bekezdésének 2024. január 19-től hatályos rendelkezésére, amely a jogszabály 5. sz. mellékletében meghatározott természettudományos tantárgy oktatásához megfelelő tanári szakképzettséggel rendelkező pedagógusok esélyteremtési illetményrészt nem tartalmazó havi illetményét a pótlék és megbízási díj nélküli összegnél 4%-kal magasabb mértékben határozza meg. Az illetménynövekedésre való jogosultság a tantárgyfelosztásban a felsorolt tantárgy tanítására történt kijelölés hónapjának első napjától a kijelölés megszüntetése hónapjának utolsó napjáig, illetve ha kijelölés megszüntetésére a tanítási év végével vagy azt követően kerül sor, a tanév utolsó napjáig szól. Ez a rendelkezés kötelező érvényű a munkáltatók számára, és bár az egyes természettudományos tantárgyakat tanító pedagógusok illetményének jellemzően 22-25 eFt-os emeléséről rendelkezik, ennek ellenére sem tekinthető differenciálásnak, hiszen nem a munkáltató hatáskörébe tartozik. Ugyanezt állapíthatjuk meg a Vhr. 95/A. § (1) bekezdésében meghatározott mesterfokozatú diplomával rendelkező pedagógusok 2%-os kötelező illetményemeléséről.

Végezetül arra kell kitérnünk, hogy az illetmények differenciálási lehetősége milyen összefüggésben van az érintettek 2024-ben bevezetésre kerülő kötelező teljesítményértékelésével. A Púétv. 98. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint a munkáltató minden évben köteles a köznevelésért felelős miniszter rendeletében meghatározott szabályok szerint értékelni a pedagógusok és a pedagógus szakképesítéssel vagy szakképzettséggel rendelkező nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak teljesítményét. A törvény 160. § (7) bekezdése azonban arról is rendelkezik, hogy a munkáltató a teljesítményértékelés szabályainak alkalmazásával a pedagógus előmeneteli rendszer hatálya alá tartozó személy munkavégzése színvonalát, az általa nyújtott munkateljesítményt első alkalommal a 2024/202-ös5 tanévre, óvodában foglalkoztatott esetén a 2024. szeptember 1-je és 2025. június 30-a közötti időszakra vonatkozóan köteles értékelni. Ennek következtében a munkáltató első alkalommal csak 2025. szeptember 1-jétől állapíthat meg a teljesítményértékelés alapján módosított illetményt. A veszélyhelyzeti rendelkezések körében a Kormány a Vhr. 95/D. §-ában úgy rendelkezett, hogy a munkáltató a pedagógus havi illetményét a teljesítményértékelés eredményének figyelembevételével alacsonyabb összegben nem határozhatja meg.


Petróczi Gábor tanügyigazgatási szakértő