A köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény tervezetéről
Figyelem: ez a cikk a március 2-án benyújtott tervezet alapján készült, még nem tartalmazza a június 6-án benyújtott törvénytervezetben megjelent változásokat!
2023 márciusában a Parlament honlapján megjelent a Köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény tervezete. A törvényt e cikk 2023. március 20-i megírásának napján még nem fogadta el az Országgyűlés, így abban még akár lényeges változások is lehetnek. A törvénytervezet terjedelme 107 oldal, így annak részletekbe menő elemzésére – egyelőre – nem vállalkozhatok. Ebben a cikkben fel szeretném hívni az olvasók, intézményvezetők, pedagógusok figyelmét néhány lényeges motívumra, valamint a törvénytervezet olyan elemeire, amely a köznevelésben dolgozók életében, foglalkoztatási körülményeiben jelentős változást okoz vagy okozhat. A Köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény – néhány rendelkezésének kivételével – 2023. június 1-jén lép hatályba.
A törvény hatálya a köznevelés területén működő munkáltatókra, a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állókra, a köznevelés területén működő szakszervezetre, a köznevelésben foglalkoztatottak tanácsára, valamint a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetekre terjed ki. Továbbra is hatályban marad a Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, azonban annak ma hatályban lévő szakaszaiból rendkívül sok rendelkezés kikerül (így a Köznevelési törvény meglehetősen „lyukassá” válik), és a rendelkezés az új törvénybe kerül át. A Köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény (rövidítésben: Kfj., a szakmában használatos további hivatkozásként a Státusztörvény megnevezést is használhatjuk) olyan ágazati törvényként fog funkcionálni, amelynek rendelkezései – fenntartótól függetlenül – minden köznevelési foglalkoztatóra és köznevelésben foglalkoztatottra kiterjednek. Az eddig az állami, tankerületi vagy települési önkormányzati fenntartásban működő intézményekben foglalkoztatott közalkalmazotti munkavállalók közalkalmazotti jogviszonya megszűnik, így a Kjt. korábban rájuk vonatkozó rendelkezései is hatályukat vesztik. Az egyházi-, alapítványi- vagy magánfenntartásban működő intézmények, amelyek korábban a Munka törvénykönyve hatálya alatt működtek, most szintén a Köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény, azaz a Státusztörvény hatálya alá kerülnek, így ebben az értelemben egységesebb foglalkoztatási szabályok lépnek érvénybe.
Ennek megfelelően a törvénytervezet 3. §-a úgy rendelkezik, hogy a nevelő-oktató munka keretében gyermekekkel, tanulókkal való pedagógiai célú közvetlen foglalkozás kizárólag
- az e törvény szerinti köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban
nevelést és oktatást közvetlenül segítő munkakörben,
- egyházi szolgálati jogviszonyban, vagy
- óraadóként megbízási szerződés alapján látható el.
A köznevelésben folytatott nevelő-oktató munka tehát a továbbiakban közalkalmazotti jogviszonyban nem lehetséges, annak jellemző formája a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony lesz. Az egyházi szolgálati jogviszony nem az egyházi fenntartásban működő intézményekben foglalkoztatott pedagógusokat jelenti, hanem az egyházi szervezetek, pl. egyházmegyék, szerzetesrendek alkalmazásában lévő pedagógus szakképzettséggel rendelkező munkavállalókra utal. Az első szakasz rendelkezése, amely szerint nevelő-oktató munka nem csak köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban, hanem munkaviszonyban is ellátható, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörökben foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozik (dajka, pedagógiai asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens, intézményi titkár, stb.). A nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott szakember az intézményvezető döntése alapján egyéb foglalkozást tarthat, ha annak megfelelő végzettséggel, szakképzettséggel rendelkezik, valamint az igazgató a foglalkozás megtartásához szükséges tapasztalatáról, hozzáértéséről meggyőződött. A nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók nem tartoznak a Státusztörvény hatálya alá, munkaszerződésük és foglalkoztatásuk a Munka törvénykönyvében foglaltak szerint történik.
A törvénytervezet 18. §-ában rendelkezik a legfontosabb munkáltatói jogokról. A köznevelési intézményben a munkáltatói jogokat a köznevelési intézmény vezetője gyakorolja. Ettől eltérően a tankerületi központ által, a tankerületi központ szervezeti egységeként működő köznevelési intézményben foglalkoztatottak tekintetében a legfontosabb munkáltatói jogokat a tankerület vezetője gyakorolja, így a besorolás és a havi illetmény vagy a munkabér megállapítását, valamint a köznevelésben foglalkoztatottak egyéb juttatásai, jutalma megállapítását érintő munkáltatói jogkört, e döntéseihez azonban szükséges az igazgató egyetértésének beszerzése. Egyetértés hiányában a döntést az oktatási központ vezetője hozza meg. Az esetleges illetményeltérítés kérdésében szintén a tankerületi igazgató dönt, szintén az érintett intézmény igazgatójának egyetértésével.
Lényeges változásként értelmezhetjük a törvénytervezet 38. §-ának rendelkezését, amely szerint a köznevelésben foglalkoztatott betöltendő munkakörökre nyilvános pályázatot kell kiírni, ha ez a munkáltató döntése alapján a munkakör betöltéséhez szükséges. Az eddigiekben – amint arra jól emlékezhetünk – a közalkalmazotti munkakörök betöltését (kevés kivétellel) általában nyilvános pályázat kiírásához kötötte a Kjt. Most ez a rendelkezés jóval megengedőbb, mert a munkáltató (tankerületi fenntartás esetében a tankerületi igazgató) dönthet arról, hogy szükséges-e a nyilvános pályázat kiírása vagy sem.
A köznevelési foglalkoztatotti jogviszony – a törvénytervezet 40-41. §-aiban foglaltak alapján – általában továbbra is határozatlan időre jön létre, határozott időre szóló munkaszerződés kizárólag a helyettesítés céljából történő munkavégzés esetében lehetséges. Lényeges változás, hogy a határozatlan időre szóló köznevelési foglalkoztatási jogviszony létesítésekor az eddigieknél hosszabb próbaidőt lehet kikötni, amely óvodákban a nevelési év végéig, iskolákban a tanítási félév végéig tarthat.
Nem lényegtelen változások lépnek életbe a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésével kapcsolatban. A felmentésre alapot adó körülményeket a törvénytervezet 50. §-a Kjt-hez hasonló módon szabályozza. A felmentési idő – a Kjt-ben szabályozott akár nyolc hónapos felmentési időhöz képest – azonban jelentős mértékben csökken. A törvénytervezet 52. §-ának rendelkezése alapján a felmentési idő hatvan nap, a munkavállaló nem megfelelő munkavégzésre alapozott felmentés esetében pedig harminc nap. Továbbra is érvényes, hogy a munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles mentesíteni a munkavállalót a munkavégzés alól.
A Köznevelési törvényből a Köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény szövegébe kerül át a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak hétévenkénti továbbképzési kötelezettsége, amelynek felső korhatára az eddigi betöltött 55. életévhez képest az öregségi nyugdíjkorhatár előtti öt évre, gyakorlatilag tehát a 60. életév betöltéséig kötelező. Figyelemre méltó változás az is, hogy a pedagógus szakvizsgát tett pedagógusok mentesülnek a továbbképzési kötelezettség alól a vizsgák letétele utáni továbbképzési ciklusban. A Köznevelési törvény eddig úgy rendelkezett, hogy a mentesség a vizsgák letétele utáni hét évben jár. A racionális módosítás lényege az, hogy ha a pedagógus az aktuális továbbképzési ciklusának (például) a ciklus harmadik évében tesz eleget, akkor nem az onnan számított hét évre, hanem a négy év múlva kezdődő továbbképzési ciklusára kap mentességet a továbbképzési kötelezettség alól. Ez a rendelkezés követhetőbbé teszi az egyes pedagógusok továbbképzési ciklusait, és a szakvizsga letétele esetén általában hosszabb mentesítési időt biztosít, mint a Köznevelési törvény rendelkezése.
A Köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény tervezete – az eddig hatályostól eltérően – bevezeti a fegyelmi vétség és a fegyelmi eljárás jogintézményét, amelyeket a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló munkavállalók vétkes kötelezettségszegése esetén kell alkalmazni. A kiszabható fegyelmi büntetések az alábbiak lehetnek: megrovás, a havi illetmény hat hónap időtartamra vonatkozó legfeljebb húsz százalékos csökkentése, a vezetői megbízás visszavonása, valamint az elbocsátás. A munkáltató megrovás fegyelmi büntetést fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is kiszabhat, ha a tényállás megítélése egyszerű és a kötelezettségszegést a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló elismeri.
Üdvözöljük, hogy az új törvény a pedagógusok és az intézményvezetői feladatokkal megbízott munkavállalók munkarendjét rugalmasabban határozta meg, az eddigi szabályozás ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű. A 77. §-ban foglaltak szerint az intézményvezető kötetlen munkaidőben dolgozik, azaz munkaideje felhasználását és beosztását, az előírt tanórák, foglalkozások megtartásának kötelezettségén kívül maga jogosult meghatározni. A pedagógusok munkarendje részben kötetlen, azaz a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló pedagógus a kötött munkaidő feletti munkaidő-részt maga oszthatja be (szabad felhasználású munkaidő), a munkaidő fennmaradó részét pedig a munkáltató osztja be. Szintén üdvözölhető, hogy a törvénytervezet 78.§-a pontos szabályozást tartalmaz a munkaidőkeret alkalmazási lehetőségeiről, így támogatva a köznevelési intézményekben kiválóan használható egyenlőtlen munkabeosztás lehetőségét, amely a napi szigorúan nyolc-nyolcórás munkaidőtől eltérő szabályozási lehetőségeket tartalmaz. Ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a törvénytervezet rendelkezése szerint a köznevelési intézményekben alkalmazott munkaidőkeret időtartamának egy tanítási/nevelési félévre és az azt követő nyári szünetre, óvodák esetében maximum hat hónapra vonatkozhat. A munkaidő-beosztás egyenetlenségeit tehát akár hathónapos időintervallumban értelmezve is lehet korrigálni.
A törvénytervezet 80. §-a rendelkezik a pedagógusok neveléssel-oktatással lekötött munkaidejéről, az új rendelkezések alig térnek el a korábban hatályos rendelkezésektől. A törvény 2. sz. melléklete határozza meg munkakörönként a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőt, amely óvodapedagógusok esetében változatlanul heti 32 óra, a pedagógus munkakörök többségében pedig 22-26 óra. A Köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény e paragrafusába kerültek át az osztályfőnöki, munkaközösség-vezetői és a diákönkormányzati támogatói munka óraszám-kedvezményei. Üdvözlendő, hogy az osztályfőnöki két órakedvezményről rendelkező részben szövegszerűen is szerepel, hogy kedvezmény az osztályfőnöki órán felül jár. Ezeknek a beszámítható órakedvezményeknek a mértéke nem haladhatja meg a heti négy órát. Órakedvezményre jogosító új rendelkezésként jelnet meg a pedagógusjelöltek mentorálásával kapcsolatos tevékenység, amely a maximális négyórás órakedvezményen felül biztosítható. Persze lehetséges, hogy a jogalkotó itt valójában nem a pedagógusjelöltekre vagy nem csak rájuk, hanem inkább a gyakornoki fokozatban foglalkoztatott pedagógusok tevékenységének mentori támogatására gondolt.
Régi adósságot rendez a jogalkotó azzal, hogy végre pontos rendelkezéseket alkot a pedagógusok többlettanításával kapcsolatban, az eddigiekben ugyanis – a Munka törvénykönyve általános rendelkezéseit leszámítva – nem létezett szabályozás a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő felső határán és az eseti helyettesítésen túli túlmunka elszámolására, nyilvántartására és díjazására. A törvénytervezet 82. §-a szerint többlettanítás, ha a pedagógus a számára a tantárgyfelosztásban előírt neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn felül további tanórai és egyéb foglalkozást, szakszolgálati közvetlen foglalkozást munkáltatói utasítás vagy megállapodás alapján lát el. A jogszabálytervezet a többlettanításnak két formáját határozza meg: az eseti helyettesítést és a tartós helyettesítést. A két helyettesítési forma elkülönítését a (3) bekezdés rögzíti, amely úgy rendelkezik, hogy ugyanazon munkakört érintő helyettesítési feladatok két hétig eseti helyettesítéssel, ezen túl azonban csak tartós helyettesítéssel láttathatók el. A jogszabály meghatározza az eseti helyettesítés éves mértékét is: egy tanévben, nevelési évben legfeljebb 80 óra eseti helyettesítés rendelhető el. A napi két óra, heti hat óra, illetve a neveléssel-oktatással lekötött időkeret maximuma felett elrendelt eseti helyettesítéssel kapcsolatos korábbi 30-napos szabály tehát megszűnik, utóbbit úgyis nagyon nehezen lehetett követni és adminisztrálni. Ugyanakkor a törvénytervezet 82. § (4)-(7) bekezdései a munkáltató számára lehetőséget teremtenek a többlettanítás elrendelésére azokban az esetekben, amikor a feladatellátás más munkaszervezési eszközökkel nem oldható meg. Tartós helyettesítés keretében azonban a pedagógus munkakörére meghatározott neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn felül további tanórai és egyéb foglalkozás megtartására csak az érintett pedagógus és a munkáltató írásba foglalt, legfeljebb az adott nevelési év vagy a tanítási év végéig szóló megállapodása alapján kerülhet sor. Az új törvény többlettanításra vonatkozó rendelkezéseinek hatályba léptetése egyben azt is jelenti, hogy a továbbiakban a fenti jogszabályoknak megfelelően elrendelt eseti helyettesítés vagy többlettanítás nem minősül rendkívüli munkavégzésnek. A rendkívüli munkavégzés ugyanis a törvénytervezet 83. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a munkáltató által előírt munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés elrendelésekor valósul meg. A tartós helyettesítés és a többlettanítás fogalmát az óvodapedagógusok esetében is alkalmazni kell.
Megváltoztak az óvodapedagógusok munkaidejére vonatkozó rendelkezések is, amelyeket a törvénytervezet 127. §-ában olvashatunk. Nem változott az óvodapedagógusok heti 32 órás neveléssel-oktatással lekötött időkerete. A jogszabály azonban visszavezette a 2020 előtt is használatos átfedési idő fogalmát. Átfedési időnek minősül az az időtartam, amely alatt a napi munkarend szerint egymást váltó óvodapedagógusok az óvodai neveléssel kapcsolatos feladatokat közösen látják el. Ha az óvodapedagógus az átfedési időre eső neveléssel-oktatással lekötött munkaidejében egyedül látja el a gyermekekkel való foglalkozással kapcsolatos feladatokat, legfeljebb napi két órára, óránként a havi illetmény 174 részének megfelelő többlettanítási óradíj illeti meg.
Új rendelkezések lépnek életbe a pedagógusok szabadságával kapcsolatban, amely szerint a szabadság alapszabadságból, szülői szabadságból, apasági szabadságból és pótszabadságból tevődik össze. Az alapszabadság azonban naptári évenként – az eddigi 46 naptól eltérően – 50 napra emelkedik. Pótszabadság jár a munkavállalónak első házasságkötése alkalmából, a nagyszülőnek unokája születése esetén, valamint a tizenhat évesnél fiatalabb gyermeket nevelő szülőnek. A törvénytervezet 91. § (3) bekezdésében a Munka törvénykönyvében foglaltakkal azonosan úgy rendelkezik, hogy a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló legalább öt munkanappal korábban közölt kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A pedagógus az átmeneti időszakban 2023. január 1-től 2023. május 31-ig a Kjt. és az Mt. szerinti 2023. évi szabadságának időarányos részére jogosult, valamint 2023. június 1-jétől 2023. december 31-ig az új törvény szerinti alapszabadságának és pótszabadságának időarányos részére jogosult.
A törvénytervezet 96-98. §-ai meghatározzák a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak pedagógus életpályán történő előmeneteli lehetőségeit. A 97. §-ban foglaltak szerint a pedagógus-munkakört betöltőket, valamint a pedagógus szakképzettséggel rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott munkavállalókat továbbra is a Gyakornok, Pedagógus I., Pedagógus II., Mesterpedagógus vagy Kutatótanár fokozatok egyikébe kell besorolni. A 97. § (2) bekezdése azonban – az eddigiektől eltérően – úgy rendelkezik, hogy csak a Pedagógus I. fokozat elérése kötelező, a Pedagógus II. fokozat megszerzése azonban már nem. A pedagógus szakképesítéssel, szakképzettséggel rendelkező nevelést és oktatást közvetlenül segítő munkakört betöltő legfeljebb Pedagógus II. fokozatba sorolható. Üdvös változás, hogy a sikeres minősítés alapján a pedagógust a sikeres minősítésről kiállított okirat dátumát követő január 1-jén vagy szeptember 1-jén kell előre sorolni a következő fokozatba, amely eddig kizárólag a minősítés évét követő január 1-jén volt lehetséges.
A pedagógusok havi illetményéről a 98. § rendelkezik. A havi illetmény összege az alábbi:
- Gyakornok esetén: a költségvetésről szóló törvényben meghatározott összeg,
- Pedagógus I. fokozat esetén 410.000 Ft-tól 1.065.000 Ft-ig terjedhet,
- Pedagógus II. fokozat esetén 430.000 Ft-tól 1.135.000 Ft-ig terjedhet,
- Mesterpedagógus fokozat esetén 520.000 Ft-tól 1,365.000 Ft-ig terjedhet,
- Kutatótanár fokozat esetén 640.000 Ft-tól 1.470.000 Ft-ig terjedhet.
A munkáltató a fenti keretek között az alábbi szempontok mérlegelése alapján állapítja meg a havi illetményt:
- a szakmai gyakorlati idő mértéke,
- a munkakör ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség melletti, a kinevezésében feltüntetett további, munkakörében hasznosítható további szakképesítés, szakképzettség idegennyelv-ismeret megléte,
- a munkaköri feladatokon túl önkéntesen vállalt többletfeladatok, ideértve, ha a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót több köznevelési intézményben vagy több feladatellátási helyen foglalkoztatják,
- munkakörében végzett tevékenységéhez kapcsolódó, a fenntartó vagy a köznevelésért felelős miniszter által adott elismerés megléte,
- a felelős gazdálkodás eredményeképp a munkáltató rendelkezésre álló forrás összege.
A munkáltató a teljesítményértékelés eredményének figyelembevételével a pedagógus havi illetményét – a szeptember 1-jétől a következő naptári év augusztus 31-jéig terjedő időszakra vonatkozóan – annak legfeljebb húsz százalékával megemelheti (a továbbiakban: eltérített illetmény). Gyakornok esetén teljesítményértékelést nem kell lefolytatni. Az illetményeltérítésre első alkalommal 2025. szeptember 1-jétől van lehetőség.
A törvénytervezet – végre – a köznevelésben is meghatározza a túlmunka óradíjait, azaz a többlettanítási óradíjakat az alábbiak szerint:
- Tartós helyettesítésért a havi illetmény egy órára járó összegének megfelelő többlettanítási díj jár,
- Ha a pedagógus más pedagógus osztályát, tanulócsoportját, foglalkozási csoportját tartós helyettesítés keretében a sajátjával együtt tanítja, a többlettanítási óradíj ötven százalékára jogosult.
- Az iskolában foglalkoztatott vezető megbízással rendelkező, vagy ilyen munkakörben foglalkoztatott pedagógus heti legfeljebb nyolc órában ellátott többlettanításáért a fentiek szerint meghatározott többlettanítási óradíj jár.
- Többlettanítási óradíj csak a ténylegesen megtartott tanítási óráért, foglalkozásért jár.
Régi hiányt pótol ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó, hiszen a napi gyakorlatból tudjuk, hogy az óvodákban és iskolákban rendszeresen jelentkeznek a jogszabályokban meghatározott munkaidőn túli többlettanítási feladatok, amelyek kezelése eddig rendkívül nehézkes volt. Egy szempontból azonban nem lehetünk egészen elégedettek: a 101. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a tartós helyettesítés többlettanítási óradíja a havi illetmény egy órára jutó része, azaz – a 98. § (8) bekezdésének alkalmazásával – a havi illetmény összegét 174 órával (az átlagos hónapban lévő 4,35 hét x 40 óra) kell osztani, nem pedig a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő révén meghatározott osztóval. Ez azt jelenti, hogy egy többlettanítással megtartott, ténylegesen 60 perc munkavégzést igénylő órát/foglalkozást a heti 174 órás munkaidő egy órájának megfelelő díjazással honorál a jogalkotó, azaz nem veszi figyelembe az órára történő felkészüléshez, a taneszközök és kísérleti eszközök előkészítéséhez vagy a járulékos dolgozatjavításhoz szükséges időtartamot.
Végezetül foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy mi lesz a közalkalmazottak esetében a Kjt. rendelkezése alapján járó jubileumi jutalommal. A Köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény tervezetének 105. §-a meghatározza a jubileumi jutalom helyébe lépő köznevelési foglalkoztatotti jutalom fogalmát. Az új rendelkezés szerint a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló pedagógus szakképzettséggel és huszonöt-, harminc- és negyvenévi szakmai gyakorlattal rendelkező munkavállalóknak köznevelési foglalkoztatotti jutalom jár. Ennek összege huszonöt év szakmai gyakorlat esetében kéthavi, harminc év szakmai gyakorlat esetében háromhavi, negyven év szakmai gyakorlat esetében pedig öthavi, a kifizetés esedékességekor érvényes havi illetményének megfelelő összeg, amely a Kjt. rendelkezéséhez képest nem változott. Lényeges változás azonban, hogy míg a Kjt. hatálya alatt a jubileumi jutalomra való jogosultságot a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő (pl. előbb három év pedagógiai asszisztens, majd 22 év pedagógus munkakörben) határozta meg, a köznevelési foglalkoztatotti jutalom a pedagógus szakmai gyakorlatának függvénye. Az előző példánál maradva a Kjt. rendelkezése szerint 25 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő után járt a 25 éves jubileumi jutalom. A köznevelési foglalkoztatotti jutalomra való jogosultság vizsgálatakor azonban nem lehet figyelembe venni a pedagógiai asszisztens munkakörben eltöltött időt, mert az alatt nem lehetett pedagógus szakmai gyakorlatot szerezni, így az érintett pedagógus a meglévő 22 év pedagógus szakmai gyakorlatával még nem jogosult a köznevelési foglalkoztatotti jutalomra. A törvénytervezet úgy rendelkezik, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött idő alapján a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állókat, valamint a munkaviszonyban töltött idő alapján munkaviszonyban állókat megillető jogosultságok megállapításakor jogosító időként az átalakulás előtt közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban töltött időt is figyelembe kell venni. Nem világos azonban az, hogy a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időből csak a szakmai gyakorlatként beszámítható időtartamot kell figyelembe venni, vagy a közalkalmazotti jogviszonyban töltött teljes időt. Az új köznevelési foglalkoztatotti jutalom bevezetése jelentős változás fog hozni a korábban nem közalkalmazotti fenntartók, tehát az egyházi-, alapítványi- és magánfenntartásban működő intézmények és pedagógusaik számára, hiszen a törvény hatályba lépésétől számukra is jár majd a köznevelési foglalkoztatotti jutalom, amennyiben igazolt szakmai gyakorlatuk alapján arra jogosultak.
- március 20.
Petróczi Gábor köznevelési szakértő