A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban dolgozók szabadságának kiadásával kapcsolatos szabályok különös tekintettel a gyermek születése esetén járó szabadság esetére

A pedagógusok és a köznevelésben nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő foglalkoztatottak szabadságának kiadása a köznevelési intézményekben gondos munkáltatói tervezést igényel, hiszen A pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvény (a továbbiakban: Púétv.) a korábbiakhoz képest megnövelte a pedagógusok és a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak szabadságát.

Púétv. 90. § (1) A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely

a) alapszabadságból,

b) szülői szabadságból,

c) apasági szabadságból és

d) a (6)–(8) bekezdésben és (11) és (12) bekezdésben meghatározott pótszabadságból …áll.

(3) Az alapszabadság mértéke évi ötven munkanap…

Fontos változás az előzőekhez képest, hogy míg a korábbiakban a pedagógusok számára 21 nap alapszabadság, valamint 15 nap pedagógus pótszabadság járt, 2024. január 1-jétől megszűnt a pedagógus pótszabadság, és az alapszabadság (a korábbi pedagógus pótszabadság beolvasztásával) 50 napra emelkedett. Szintén fontos változás, hogy a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak alapszabadsága is jelentős mértékben megnövekedett, és azonossá vált a pedagógus munkakörben foglalkoztatottakéval.

1. A szabadságról szóló legfontosabb hatályos jogszabályok

Púétv. 91. § (2) A szabadságot – a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló előzetes meghallgatása után – a munkáltató az iskolai szünetben, óvodában július 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszakban adja ki.

Ez a rendelkezés kötelezővé teszi a munkáltató számára, hogy a szabadságot az iskolai (nyári, tavaszi, őszi, téli) szünetekben, óvodában pedig a július és augusztus hónapokban adja ki. Utóbbi esetben ez maradéktalanul semmiképpen nem teljesíthető, mert pl. 2024-ben július 1-től augusztus 31-ig terjedő időszakban összesen 44 munkanap van, tehát ebben az évben legalább hat munkanap szabadságot bizonyosan nem lehet kiadni a júliusi-augusztusi terminusban.

Púétv. 91. § (3) A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló legalább öt munkanappal korábban közölt kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.

Az idézett szabályozás nem újkeletű, majdnem pontosan ilyen tartalommal 2024. január 1. előtt is hatályban volt a Munka törvénykönyve rendelkezései alapján. A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állókra azonban 2024. január 1-től már a Púétv. imént idézett rendelkezése az érvényes. Ennek alapján a foglalkoztatott jogosult arra, hogy minden naptári évben hét munkanap szabadság kiadásának időpontját maga határozza meg úgy, hogy ezzel kapcsolatos kérését legalább öt munkanappal korábban bejelenti a munkáltató számára. Az így jogszerűen benyújtott kérést a munkáltatónak teljesítenie kell, mérlegelési joggal nem rendelkezik ebben a kérdésben. A szorgalmi időszakban igényelt szabadságot akkor érdemes igénybe venni, ha többnapos fontos családi esemény vagy más halaszthatatlan ügy miatt feltétlenül szükség van a szabadság nem szokványos időben történő igénylésére. A szóban forgó szabadság igénylésére cikkünk végén mintát találnak az érdeklődők.

A munkáltatónak azonban lehetősége van arra, hogy az ötven napos alapszabadságból legfeljebb tizenöt munkanapot munkavégzés céljára igénybe vegyen. Ezt az alábbi rendelkezés tartalmazza.

Púétv. 90. § (3) Az alapszabadság mértéke évi ötven munkanap, amelyből a munkáltató legfeljebb tizenöt munkanapot igénybe vehet

a) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés, oktatás, gyermekfelügyelet, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység céljára,

b) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés céljából, vagy

c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi időben, óvodapedagógus esetében – a július 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszak kivételével – a nevelési évben adják ki.

Értelmezzük pontosan a fenti rendelkezést! Az alapszabadság egy részének munkavégzés céljából történő igénybe vételére minden köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló esetében van lehetőség, tehát mind a pedagógusok, mind pedig a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben dolgozók esetében élhet ezzel a lehetőséggel munkáltató. Az így igénybe vett napokra azonban a munkáltató az a) és b) szakaszokban szereplő rendelkezés alapján kizárólag nevelési-oktatási feladatokat vagy továbbképzést határozhat meg, nem lehet például igénybe venni az érintett munkáját szertárrendezés, óvodai eszközök karbantartása, pedagógiai dokumentumok készítése és más, nem a fenti csoportokba tartozó feladatok elvégzésére. A c) szakasz rendelkezése azonban egészen más természetű, alkalmazása azon pedagógusok esetében lehetséges, akik szabadságuk egy részét – többségében bizonyára saját kérésükre – a szorgalmi időben (tehát nem a tanítási évben), óvodákban a július-augusztusi időszaktól eltérően kapják meg. Ha tehát egy pedagógus élve a Púétv. 91. § (3) bekezdésében meghatározott jogával hét munkanap, de akár egy munkanap szabadságot a szorgalmi időszakban „vesz igénybe”, akkor számolnia kell azzal, hogy „cserébe” a munkáltató az alapszabadságából akár tizenöt munkanap munkavégzésre is beoszthatja. Ebben az esetben nem érvényes a 90. § (3) bekezdésének a) és b) szakaszában a tevékenységre vonatkozó korlátozás, tehát az érintett bármilyen – munkakörébe tartozó – szakmai tevékenységre beosztható. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a hét munkanap terhére a szorgalmi időszakban igénybe vett szabadságnapok számától független a munkáltató rendelkezése, tehát már egyetlen nap szorgalmi időszakban igénybe vett szabadság esetében is akár tizenöt munkakapra is beosztható. Az óvodákban – mint korábban kifejtettük – nem lehetséges az 50 napos alapszabadság maradéktalan kiadása a júliusi-augusztusi időszakban, mert közel sincs ennyi munkanap a két hónap alatt, és akkor még nem vettük figyelembe azt a fontos szempontot, hogy az óvodának a júliusi-augusztusi időszak több mint felében is biztosítania kell az óvodai ellátást, amelyhez nélkülözhetetlen a pedagógusok egy részének nyári foglalkoztatása.

Beszéljünk még arról a sokak által felvetett problémáról, hogy milyen mértékben és hogyan veheti igénybe a munkáltató a szóban forgó 15 napot vagy annak egy részét munkavégzés céljából. Mivel fontos munkajogi lépésről van szó, azt javasolhatjuk, hogy az alapszabadság egy részének igénybe vételét feltétlenül írásban közöljük a foglalkoztatottal az igénybe vett szabadságnapok számának és időpontjának pontos megjelölésével. Nincs olyan jogszabály, amely előírná azt, hogy minden érintettet ugyanannyi nap munkavégzésre kell/lehet igénybe venni, így a konkrét döntés a munkáltató mérlegelésén, az intézményben elvégzendő feladatok minőségén és mennyiségén múlik. Tanácsosnak tartom azonban elkerülni azt a döntést, hogy a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott összes kollégát egységesen, például tíz vagy akár több napra munkavégzésre osszuk be annak ellensúlyozására, hogy ettől az évtől jelentősen megnövekedett az alapszabadságuk a korábbi időszakhoz képest. Az intézmény feladatellátását úgy érdemes átgondolni és tervezni, hogy a megnövekedett szabadságot mind a pedagógusoknak, mind pedig a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottaknak ki tudjuk adni. Azt javaslom az igazgató kollégáknak, hogy alaposan fontolják meg döntésüket, mielőtt bármelyik kollégát az alapszabadságából igénybe vehető munkavégzésre osztanak be. Mérlegeljék azt, valóban nélkülözhetetlen-e az érintettek munkavégzésének igénybe vétele alapszabadságuk terhére, vajon nem oldható-e meg a feladatok ellátása a feladatok vagy a munkafolyamatban résztvevő személyek átcsoportosításával vagy más eszközökkel. Helyes lépésnek gondolom, hogy az igénybevételről szóló végleges döntésük előtt konzultáljanak az érintettekkel arról, hogyan lehetne leghatékonyabban ellátni az elvégzendő feladatokat. Végső döntésük előtt pedig gondoljanak arra, hogy önöket hogyan érintené, ha fenntartójuk munkáltatói jogával élve alapszabadságukból 15 napra munkavégzésre igénybe venné önöket.

2. A szabadság kiadásával kapcsolatos jogszabályi előírások

A szabadság tervezésével és kiadásával kapcsolatos alapvető szabályokat a Púétv. 90.-94.§-ai tartalmazzák. A Púétv. 90. §-ában az alapszabadságot érintő rendelkezéseken túl rendelkezik a szülői szabadságról, az apasági szabadságról, a gyermekek után járó pótszabadságról és több más pótszabadságról az alábbiak szerint.

90. § (4) A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót gyermeke hároméves koráig összesen negyvennégy munkanap szülői szabadság illeti meg. A szülői szabadság igénybevételének feltétele, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony egy éve fennálljon.

(5) Az apa gyermeke születése esetén tíz munkanap szabadságra (apasági szabadság) jogosult. Az apasági szabadságra a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló akkor is jogosult, ha a gyermeke halva születik, vagy meghal.

(6) A nagyszülő unokája születése esetén öt munkanap pótszabadságot vehet igénybe legkésőbb a születést követő második hónap végéig, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

(7) A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló részére első házassága megkötése alkalmából legkésőbb a házasságkötést követő második hónap végéig öt munkanap pótszabadság jár.

(8) A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állónak, ha

a) megváltozott munkaképességű személy,

b) fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy

c) vakok személyi járadékára jogosult, …évenként öt munkanap pótszabadság jár.

(11) A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állónak a tizenhat évesnél fiatalabb

a) egy gyermeke után kettő,

b) két gyermeke után négy,

c) kettőnél több gyermeke után összesen hét …munkanap pótszabadság jár.

A Púétv. 106. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót az apasági szabadság első öt napjára a Púétv. 106. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a távolléti díj, hatodik napjától a távolléti díj negyven százaléka illeti meg. A 106. § (4) bekezdésének elrendelése alapján pedig a szülői szabadság tartamára a szülő a távolléti díj tíz százalékára jogosult. A nagyszülői és az első házasságkötést követően igénybe vehető pótszabadság díjazásáról nincs külön jogszabályi rendelkezés, ahogyan a gyermekek után járó pótszabadságról sem, így e pótszabadságok időtartamára távolléti díjat kell fizetni.

A Púétv. 91. §-ában határozza meg a szabadság kiadásával kapcsolatos legfontosabb szabályokat az alábbiak szerint:

Púétv. 91. § (1) A szabadságot természetben kell kiadni. Ettől eltérően, a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt – az apasági szabadság és a szülői szabadság kivételével – meg kell váltani.

(2) A szabadságot – a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló előzetes meghallgatása után – a munkáltató az iskolai szünetben, óvodában július 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszakban adja ki.

(3) A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló legalább öt munkanappal korábban közölt kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.

(4) A szabadságot – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve – esedékességének évében kell kiadni. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően

a) az apasági szabadságot legkésőbb a gyermek születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő második hónap végéig a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni,

b) szülői szabadságot a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló gyermeke hároméves koráig terjedő időszakban, kérésének megfelelő időpontban kell kiadni,

c) a 90. § (11)–(12) bekezdése szerinti pótszabadságot a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló – legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt közölt – kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

A (2) és (3) bekezdést cikkünk korábbi részében már közöltük, de az átláthatóság és a teljesség érdekében itt is célszerű a megjelenítése. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet az (5) bekezdés c) szakaszában szereplő rendelkezésre, mely szerint a 90. § (11) bekezdésében meghatározott szülői pótszabadságot (egy gyermek után két nap, két gyermek után négy nap, ennél több gyermek után hét nap) az érintett kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, ha azt legalább tizenöt nappal korábban (írásban) kérte. Tehát a gyermekek után járó pótszabadság kiadásának időpontját – az alapszabadságtól eltérően a foglalkoztatott jogosult meghatározni. Igaz, nem túlságosan életszerű a tizenöt nappal korábbi igénylési kötelezettség előírása, de a megfelelő szociális érzékenységgel (vagy szülői tapasztalatokkal) rendelkező munkáltató szükség esetén el is tekinthet a tizenötnapos bejelentési határidőtől, sőt ettől célszerű is eltekintenie.

A Púétv. 91. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a szabadság kiadási időpontját a munkáltató határozza meg, de döntése előtt meg kell hallgatnia a foglalkoztatottat. Ez azt jelenti, hogy téves az a gyakori szóhasználat, amely a „kiveszem a szabadságot” fordulatot alkalmazza, hiszen a szabadság kiadásának joga egyértelműen a munkáltatót illeti meg. A foglalkoztatott meghallgatásának kötelezettsége azonban lehetőséget biztosít arra, hogy az érintett előre jelezze azt, hogy mely időszakban szeretné a szabadságát vagy annak egy részét igénybe venni. Ha a kérés teljesítésére van reális lehetőség, a munkáltatónak feltétlenül érdemes a kérésnek megfelelő időpontban biztosítani a szabadság kiadását. Ha erre nincs lehetőség, akkor célszerű további egyeztetést folytatni az esetleges módosításról, ha azonban ez sem vezet eredményre, akkor a munkáltatót – bizonyos, e cikkben részletezett kivételekkel – semmi sem köti a szabadság kiadásának időpontját illetően.

Fontos szabályt rögzít azonban még a 401/2023. (VIII.30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 35. § (1), amely elrendeli, hogy a munkáltató a szabadság kiadásának időpontját a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal köteles közölni. A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló kérelmére kiadott szabadságnál ennél rövidebb határidő alkalmazható. Szabálytalan tehát az a munkáltatói eljárás, amely azonnal vagy 15 napon belül szabadságra „küldi” a foglalkoztatottat.

3. A kisgyermek születésének és gondozásának időtartamára járó szabadság

A gyermekeik születése és a gyermekek gondozása miatt a köznevelési intézménytől akár évekig távol lévő, aktív pedagógus jogviszonyukat időlegesen passzív jogviszonnyá alakító foglalkoztatottak szabadságának kiszámítása jelentős módon eltér az eddig ismertetett számítási rendtől. Az intézményben történő aktív munkavégzéstől több évig elszakadó foglalkoztatottak szabadságának előrelátó tervezése, a számukra járó szabadság kiszámítása és kiadása nagyon fontos tényező a pedagógusok és egyéb köznevelési foglalkoztatottak fizetés nélküli szabadságról történő visszatérésének és tényleges munkába állásának tervezésekor. Cikkünknek ebben a részében a kisgyermekük/kisgyermekeik születése, majd gondozása miatt szabadságon, szülési szabadságon, majd fizetés nélküli szabadságon tartózkodó foglalkoztatottak szabadságának kiszámítási és tervezési kérdéseivel foglalkozunk. Először azt kell pontosan megállapítanunk, hogy a szóban forgó esetben melyek azok az időtartamok, amelyek munkában töltött időnek minősülnek, azaz mely időszakokra jár szabadság.

Púétv. 90. § (2) Munkában töltött időnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában

a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,

b) a szabadság, ideértve az apasági és a szülői szabadságot is,

c) a szülési szabadság,

d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjának,

e) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,

f) a munkavégzés alóli mentesülésnek a 71. § (1) bekezdésében meghatározott…időtartama.

Tehát a gyermek születése esetében munkában töltött időnek számítanak a fenti felsorolásban szereplő időtartamok, így a szülési szabadság és a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja, így ezekre az időtartamokra szabadság jár a foglalkoztatottnak.

A Púétv. 93. §-a úgy rendelkezik a szülési szabadságról, hogy az anya egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadságra jogosult azzal, hogy ebből legalább két hetet köteles igénybe venni. A szülési szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen. Tehát a szülési szabadság huszonnégy hetéből (ez nagyjából 5,5 hónap) általában egy hónapot a szülés előtt, a maradék kb. 4,5 hónapot a szülés után kell kiadni az anyának. A Púétv. 93. § (7) bekezdésének rendelkezése szerint a szülési szabadság időtartamát munkában töltött időnek kell tekinteni, tehát számára erre az időszakra is szabadság jár.

A gyermekük születése miatt a munkahelyüktől tartósan távol, az aktív helyett passzív jogviszonyban lévő anyáknak komoly gondot okoz a gyermek születésének évében, illetőleg a születését követő időszakban számukra járó szabadság mértékének meghatározása. Ez a feladat sokszor próbára teszi a munkáltatókat is. A kisgyermekük születése miatt tartósan távol lévő foglalkoztatottak és munkáltatójuk számára is kiemelten fontos azonban az édesanyának járó szabadság mértékének pontos kiszámítása és a szabadság kiadásának gondos, előrelátó tervezése. Ennek hiányában könnyen előfordulhat, hogy az évekig passzív jogviszonyban lévő foglalkoztatott szabadsága olyan mértékben halmozódik fel, hogy fizetés nélküli szabadságának lejáratát követően négy-öt hónapig, de akár fél évig sem tud tényleges munkavégzés formájában visszatérni a munkahelyére, mert a fizetési szabadság lejáratát követően a munkáltatónak ki kell adnia számára a felhalmozódott szabadságot.

A két, három vagy több gyermek örvendetes születése miatt valóban nagyon felhalmozódhat a ki nem adott szabadság, amely akár 4-5 hónap jogilag munkavégzésben töltött, de valójában szabadságnapokkal töltött időt is eredményezhet. A pótszabadságok tekintetében a Púétv. 90. § (11) bekezdés rendelkezései hatályosak, amely szerint minden gyermek után évente két-két nap pótszabadság jár. Nézzük meg néhány konkrét példán, hogy a gyermekek születésekor és gondozásakor mennyi szabadság jár az édesanyának!

Vizsgáljuk meg egy példán az első gyermek születésekor kiadandó szabadság alakulását!

A gyermek születésének időpontja: 2023. október 1.

Tegyük fel, hogy a gyermek születéséig az anya – pl. a téli, tavaszi és a nyári szünetben megkapta az egész évre járó 46 munkanap szabadságot (ez utóbbi nagyon gondos és előrelátó munkáltatói tervezésre utaló jel). Tegyük fel, hogy az anya nem vett igénybe a gyermek születése előtt szülési szabadságot (mert például táppénzen volt vagy rendes szabadságát töltötte), tehát a szülési szabadság 2023. október 1-jétől kezdődő 24. hét végéig, azaz 2024. március 18-ig tart, ez szabadságra jogosító idő. Ha ezt követően az anya 2024. március 19-től gyermeke otthoni gondozása céljából igénybe veszi a fizetés nélküli szabadságot, akkor annak első hat hónapja, azaz a 2024. március 19-től 2024. szeptember 19-ig terjedő időszak a Púétv. 90. § (2) bekezdés d) szakasza alapján munkában töltött időnek minősül. Összesítve a szülési szabadság és az azt követő fizetés nélküli szabadság első hat hónapja tehát munkában töltött időnek minősül, amelyre szabadság jár.

A munkában töltött idő a gyermek születését követően:

• a szülési szabadság időtartama 2023. október 1-től 2024. március 18-ig 168 nap, ebből a 2023. december 31-ig tartó időre járó szabadságot – feltételezésünk szerint – már megkapta, tehát maradt 2024. január 1-től március 18-ig 77 nap szabadság,
• a fizetés nélküli szabadság első hat hónapja 2024. március 19-től 2024. szeptember 19-ig 183 nap,
• 77 + 183 = 260 napra járó szabadság az egy gyermek után járó két nap pótszabadsággal évi 48 napra növekedő szabadság időarányos része, azaz 260/365 * 50 nap + 2 nap, azaz 38 nap.

Az anya azonban a Púétv. 94. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint gyermeke hároméves korának betöltéséig, esetünkben tehát 2026. október 1-jéig fizetés nélküli szabadságot vehet igénybe. Ha ezt igénybe veszi, akkor a fizetés nélküli szabadság első hat hónapja után a fentiekben ismertetett rendelkezések szerint jár neki a szabadság, de a 2024. szeptember 20-án kezdődően fizetés nélküli szabadságon töltött időre már nem. Ha a gyermek hároméves korának betöltését követően 2026. október 2-án vissza kíván térni a munkavégzéshez, akkor a foglalkoztatottnak úgy kell számolnia, hogy a munkáltatónak még ki kell adnia számára a fenti számítás szerint a szülési szabadságra és az azt követő hat hónapra járó 38 nap szabadságot, ami 2026. november 26-ig tarthat. Azonban az aktív jogviszony helyreállása, azaz 2026. október 2-től az anya már nincs fizetés nélküli szabadságon, hiszen szabadságát tölti, azaz jár számára a 2026. október 2-től 2026. december 31-ig tartó 91 napra jutó időarányos szabadság, azaz 91/365 * 50 nap, azaz 12 nap. Vagyis 2026. november 26. helyett csak 12 munkanap elteltével, azaz 2026. december 12-én állhat ténylegesen munkába. Természetesen – tekintettel a közelgő karácsonyi ünnepekre – ilyenkor racionális munkáltatói döntés (és foglalkoztatotti igény), hogy a munkáltató a karácsonyt megelőző és követő néhány napra és a szilveszterig tartó időszakra biztosítsa a szabadságot. Amint a példából látjuk, a fizetés nélküli szabadság lejáratát követően még legalább két, de néha majdnem három hónapot vesz igénybe a felhalmozódott szabadság kiadása.

Tekintsünk most egy másik példát a gyermekek gondozása céljából járó szabadság kiszámítására két gyermek születése esetére! Példánkban az első gyermek születése ne az őszi időszakra, hanem a nyár eleji időszakra essen.

Az gyermek születésének időpontja: 2022. június 1.

A második gyermek születése: 2023. október 1.

Tegyük föl, hogy az első gyermek születésének időpontjáig – azaz az első félévben – a munkáltató a pedagógus számára 2022-re járó 46 nap szabadságból egyetlen napot sem adott ki, azaz – előző példánktól eltérően – nem megfelelő gondossággal tervezte a szabadság kiadását.

A munkában töltött idő:

• a 2022. január 1-től május 31-ig munkavégzéssel töltött idő, azaz 151 nap,
• a szülési szabadság 2022. június 1-jétől 2022. november 16-ig tartó 24 hét időtartama, azaz168 nap,
• a fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára 2022. november 17-től 2023. május 17-ig 183 nap,
• azaz mindösszesen 151 + 168 + 183 = 502 napra eső szabadság az egy gyermek után járó két nap pótszabadsággal évi 48 napra növekedő szabadság időarányos része, azaz 502/365 * 48 nap, azaz 66 nap. Ha az anya ezt követően fizetés nélküli szabadságon van, erre az időszakra nem jár szabadság.

Azonban 2023. október 1-jén megszületik a második gyermek, és az ezt követő szülési szabadság, valamint az igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja ismét munkában töltött időnek számít:

A munkában töltött idő:

• a szülési szabadság 2023. október 1-jétől 2024. március 17-ig 168 nap,
• a fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára 2023. március 18-tól 2023. szeptember 18-ig 183 nap,
• azaz összesen 351 nap,

amelyre jutó szabadság a két gyermek után járó immár négy nap pótszabadsággal 48 + 4, azaz 52 nap. Ha az anya második gyermek születését követő harmadik év végéig, tehát 2026. október 1-jéig igénybe kívánja venni a fizetés nélküli szabadságot, akkor annak lejáratát követően visszatér az aktív munkaviszonyba, de felhalmozódott szabadsága a következőként alakul:

• 2022. teljes időtartama munkában időnek számít, hiszen 2022. május 31-ig munkában volt, majd szülési szabadságon, azt követően pedig a fizetés nélküli szabadság első hat hónapja következett december 31-ig (sőt valójában 2023.május 17-ig): 46 nap szabadság jár,
• az első gyermek születését követő fizetés nélküli szabadság első hat hónapjának 2023-ra átnyúló időtartamára, azaz 2023. május 17-ig (ez az év 137. napja) szabadság jár, ennek mértéke 137/365*50 nap, azaz 19 nap,
• a második gyermek születését követő szülési szabadság és az azt követő első hat hónap ismét munkában töltött időnek minősül, az ezek eredményeként kapott 351 napra 351/365*50 nap, azaz 48 nap szabadság jár,
• a két gyermek születésének időszakában munkában töltött időszakra tehát 46 nap + 19 nap + 48 nap, azaz összesen 113 nap szabadsága halmozódott föl, ami az átlagosan 22 munkanapot tartalmazó hónapokra visszaosztva több mint öt hónapot tesz ki.

Ha az anya a második gyermekének hároméves korát követően, tehát 2026. október 2-től kíván visszatérni a munkavégzéshez, akkor a felhalmozódott öt hónap szabadsága mellett a munkáltatónak azzal is kell számolnia, hogy 2026-ra, tehát az október 2-től december 31-ig tartó 90 napra a foglalkoztatott számára még jár a 90/365*50 nap, azaz 12 nap további szabadság, amelyet szintén ki kell adnia. A fizetés nélküli szabadság 2026. október 1-jét követő megszüntetésekor az aktív jogviszonyba történő visszatéréskor tehát még 113 + 12 nap, azaz 125 nap szabadság jár a foglalkoztatott számára, amely 5,7 hónapot tesz ki. Ez azt jelenti, hogy a szabadság lejáratát követő tényleges munkába állás időpontja hozzávetőlegesen 2027. március 23. lesz. Ha tehát a kolléga március 2026. október 2-án megszakítja a fizetés nélküli szabadságot, visszatér az aktív állományba, és letölti a felhalmozódott 125 munkanap szabadságát, akkor 2027. március 23-tól osztható be a tényleges munkavégzésre.

A fenti számítások azt mutatják, hogy a kisgyermekek születésekor a munkáltatónak érdemes gondosan terveznie a foglalkoztatott szabadságának kiadását. Ennek első lépéseként a gyermek születéséig járó éves időarányos szabadságot feltétlenül érdemes kiadni, de akár az éves szabadság teljes időtartamát is, hiszen a szülési szabadság és az azt követően igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja egyaránt szabadságra jogosító időszakot képez. Adott esetben a munkáltatónak még azt is érdemes megfontolnia, hogy a gyermek születését megelőző esetlegesen táppénzen töltött idő helyett javasolja a munkába való formális visszatérést úgy, hogy kiadja a dolgozó szabadságát, ezáltal a szülés előtt álló kismamát nem terheli tényleges munkavégzési kötelezettség. A gyermek vagy gyermekek születését követő fizetés nélküli szabadság lejárata előtt több hónappal a munkáltatónak érdemes számításokat végeznie azzal kapcsolatban, hogy a fizetés nélküli szabadság lejáratát követően mennyi szabadságot kell majd még kiadnia a visszatérő foglalkoztatott számára. Ha ez – mint példáinkban szerepel – több hónapot tesz ki, akkor felvethető az is, hogy a visszatérő foglalkoztatott még a gyermek hároméves korának betöltése előtt kérje fizetés nélküli szabadságnak megszüntetését, és a felhalmozódott több hónapos szabadságának igénybe vételével – papíron aktív jogviszonyban – töltse otthon az időt gyermekeivel, természetesen tényleges munkavégzés nélkül. A tervezéshez az iskolákban, óvodákban természetesen alapvető szempontot képezhet a nevelési év/tanév szervezése, az egyes tanévek kezdő időpontjának, félévének ütemezése.

4. Az időarányos szabadság kiszámítása

A foglalkoztatási jogviszony megszűnésekor (pl. nyugdíjas foglalkoztatott felmentése, lemondást benyújtó személynek járó szabadság, áthelyezés időpontjáig járó szabadság, stb.) gyakori problémát jelent az időarányos szabadság meghatározása, amely egy cseppet sem bonyolult dolog. Ha a pedagógusnak vagy a pedagógus szakképzettséggel rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott személynek ötven nap alapszabadság jár, akkor a foglalkozási jogviszony megszűnése napjáig számára járó időarányos szabadságot a következőként kell megállapítani. Számítsuk ki, hogy a jogviszony megszűnése az év hányadik napján esedékes. Ha például a jogviszony megszűnésének napja október 31., akkor az az év 304. (szökőévekben 305.) napja, így az időarányos szabadság kiszámításának módja az alábbi: 304/365*50 =41,64 nap, amelyet a kerekítés általános szabályai szerint 42 napban kell meghatározni. Azt, hogy a szóban forgó nap az év hányadik napja, a szóban forgó nap (példánkban október 31.) a keresőbe történő beírásával felugró lehetőségek egyikével lehet meghatározni. A jogviszony október 31-én történő megszűnése esetében tehát a munkáltatónak a tárgyévben 42 nap alapszabadságot kell kiadnia. A munkáltató közreműködésével meg kell állapítani, hogy tárgyalás napján vagy a jogviszony megszüntetéséről rendelkező irat aláírásakor eddig hány nap szabadságot adott ki a munkáltató az érintett számára, és hány napot kell még kiadnia ahhoz, hogy a 42 nap időarányos szabadságot maradéktalanul biztosítsa. Ha pl. a felmentő okirat kiadásáig már kiadott 40 nap szabadságot, akkor a hátra lévő két nap szabadságot október 31-ig érdemes kiadnia. Ha erre nincs lehetőség vagy a munkáltató azt nem akarja kiadni, akkor lehetőség van a két nap ki nem adott szabadság megváltására, azaz a jogviszony megszűnésekor annak ellenértékét pénzben meg kell váltani. Ha a munkáltatói döntés (pl. felmentő okirat, jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése, stb.) időpontjában a szabadság-nyilvántartás alapján az derül ki, hogy a munkáltató már több szabadságot adott ki, mint amennyi a jogviszony tervezett megszüntetéséig időarányosan jár, akkor a jogviszony megszűnésének időpontját úgy érdemes kitolni, hogy a megszűnés időpontjáig biztosítható legyen az időarányos szabadság kiadása.

Az időarányos szabadság esetében eddig nem tettünk említést a pótszabadságokról, például a gyermekek után járó pótszabadságról. A gyermekek után járó pótszabadságot nem érdemes arányosítani, az a munkáltatótól függetlenül alanyi jogon jár az érintettnek, tehát akár „át is vihető” az új munkáltatóhoz. Úgy is lehet azonban számolni, hogy a gyermekek után járó pótszabadságot a régi munkáltató kiadta, az beleszámolta a foglalkoztatottnak járó szabadságba, amely így 50 napról egy gyermek esetében 52 napra, két gyermek esetében 54 napra növekedett. A többi pótszabadság esetén nem szükséges az arányosítás, például az apasági vagy a szülői szabadság nem is naptári évhez, hanem a gyermek születését követő időszakhoz köthető, amely akár naptári éveken és átnyúlhat.

Nagyon fontos szabály az, hogy a hatályos jogszabályok rendelkezései alapján a szabadságot megváltani nem lehet. Ez alól az imént említett kivétel, mikor a foglalkoztatási jogviszony megszűnik, ugyanis annak megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben meg kell váltani. A Púétv. 91. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szabadságot – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve – esedékességének évében kell kiadni. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

*

A szabadság, pótszabadság kiadásával kapcsolatos jelen cikkemhez kapcsolódóan egy másik bejegyzésben mintákat találnak a cikk korábbi részeiben említett szabadság-típusok igénybe vétele érdekében benyújtható kérelmekre. Fontos, hogy a szabadság iránti kérelmet – különösen a pótszabadságokra vonatkozó kéréseket – mindig írásban nyújtsuk be a munkáltató számára, és a kérelem átvételét a munkáltató aláírásával és a dátum feltüntetésével igazoljuk. A bejegyzésben az alábbi típusú kérelmekre találnak alkalmazható mintát:

1. Kérelem az alapszabadság megjelölt időpontban történő kiadására

2. Kérelem gyermekek után járó pótszabadság megjelölt időpontban történő kiadására

3. Kérelem szülői szabadság megjelölt időpontban történő kiadására

4. Kérelem apasági szabadság megjelölt időpontban történő kiadására

5. Kérelem nagyszülői pótszabadság megjelölt időpontban történő kiadására

6. Kérelem első házasságkötés után járó pótszabadság megjelölt időpontban történő kiadására