Munkaidő a Státusztörvényben

2023. július 4-én az Országgyűlés elfogadta a pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvényt, amely megjelent a Magyar Közlöny 2023. évi 100. számában. A következőkben az új törvénynek a munkaidővel, munkavégzéssel kapcsolatos rendelkezéseit tárgyaljuk a kihirdetett törvényben szereplő rendelkezések alapján.

Az új törvény a pedagógusok és az intézményvezetői feladatokkal megbízott munkavállalók munkarendjét némileg rugalmasabban határozza meg, az eddigi szabályozás ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű. A 77. §-ban foglaltak szerint az intézményvezető kötetlen munkaidőben dolgozik, azaz munkaideje felhasználását és beosztását, az előírt tanórák, foglalkozások megtartásának kötelezettségén kívül maga jogosult meghatározni. A pedagógusok munkarendje részben kötetlen, azaz a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló pedagógus a kötött munkaidő feletti munkaidő-részt maga oszthatja be (ez a szabad felhasználású munkaidő), a munkaidő fennmaradó részét pedig a munkáltató osztja be.

A törvény 78. §-a pontos szabályozást tartalmaz a munkaidőkeret alkalmazási lehetőségeiről, így támogatva a köznevelési intézményekben célszerűen használható egyenlőtlen munkabeosztás lehetőségét, amely a napi szigorúan nyolc-nyolc órás munkaidőtől eltérő szabályozási lehetőségeket tartalmaz. Ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a törvény rendelkezése szerint a köznevelési intézményekben alkalmazott munkaidőkeret időtartama egy tanítási/nevelési félévre és az azt követő nyári szünetre, óvodák esetében maximum három hónapra vonatkozhat. Kollektív szerződés legfeljebb négy hónapig terjedő munkaidőkeretet állapíthat meg. A munkaidő-beosztás egyenetlenségeit tehát akár hét hónapos időintervallumban értelmezve is lehet korrigálni.

Amennyiben a munkáltató nem rendeli el a munkaidőkeret alkalmazását, akkor az intézmény működése az általános munkarend szerint a napi nyolc-nyolc órás, heti 40 órás munkavégzésre alapozva történik, ezen belül az óvodapedagógusok heti 32 órát töltenek a csoportban, míg a tanítók és tanárok többsége 22-26 óra neveléssel-oktatással lekötött feladatot végez. Ha a munkáltató például egy hónapos vagy akár hat hónapos munkaidőkeret bevezetését rendeli el, akkor a napi szigorúan nyolcórás és heti 40 órás munkavégzési kötelezettség megszűnik, a munkaidő egyes elemeit összesítve a munkaidőkeret egy hónapos vagy akár hat hónapos időtartama alatt kell teljesíteni. Ezzel lehetőség nyílik az egyes napok, hetek vagy akár hónapok közötti munkaidő-elemek munkáltatói és munkavállalói átcsoportosítására. A munkaidőkeret alkalmazása esetében azonban a Munka törvénykönyvében és a Státustörvényben egyaránt szereplő korlátozásokkal is számolni kell. Így a napi munkaidő mértéke legfeljebb 12 óra, minimuma napi négy óra lehet, a heti munkaidő mértéke pedig nem haladhatja meg a 48 órát. Most mutassunk be néhány példát a munkaidőkeret alkalmazására!

Az egyhetes munkaidőkeret bevezetése – álláspontom és sokéves vezetői gyakorlatom szerint – határozottan előnyös az intézmények és a pedagógusok számára is. Ebben az esetben a heti munkaidő 40 óra, a napi munkaidő ellenben napi 4-12 óra között változó mértékben állapítható meg. Ha egy tanítási napon a pedagógusnak például nyolc tanítási órája van, akkor minden további nélkül lehetőség van a kétórás délutáni nevelőtestületi értekezlet munkaidőben történő megtartására, mert egy másik napon a nyolc órás általános munkaidőtől két órával kevesebb munkaidőt rendelhet el számára a munkáltató. A heti munkaidőkeretben jobban kezelhető a pedagógusok által megtartandó tanórák/foglalkozások egyes napokon akár erőteljesen eltérő száma, mód van például egy óvodapedagógusnak egy adott napon kilenc órás csoportban való foglalkoztatására azon az áron, hogy egy másik napon az elrendelt foglalkozások száma alacsonyabb. Az egyhetes munkaidőkeretnek kifejezett előnye az, hogy nincs lehetőség a heti neveléssel-oktatással lekötött munkaidő vagy a heti kötött munkaidő megnövelésére.

A kéthetes munkaidőkeret elrendelése azokban az intézményekben lehet praktikus, amelyek – valamely szervezési ok miatt – A-B hetes órarenddel dolgoznak. Tekintettel arra, hogy az A és B héten az egyes pedagógusok óraszámai eltérőek lehetnek, könnyen előfordulhat, hogy egy adott pedagógusnak az A héten 27 órát kell megtartania, míg a B héten csak 25 órát. Az A és B héten összesen teljesíti a két hétre jutó neveléssel-oktatással lekötött óraszám maximumát, azaz 2 x 26=32 órát. Az is előfordulhat,  hogy az A héten tartott nevelési értekezlet miatt a pedagógus A héten teljesítendő kötött munkaideje meghaladja majd a 32 órát, a következő B héten azonban a túllépés mértékével kevesebb lesz a kötött munkaideje.

Egy hónapos munkaidőkeret esetében a pedagógus havi munkaideje a szeptemberi 30 napos hónapban, amely 30/7 = 4,28 hetet tartalmaz, 4,28 x 40 =171 óra. A heti 40 órás munkaidőt tehát felválthatja a havi 171 órás munkaidő. Ha ennek a hónapnak az első hetében a munkáltató 42 óra munkavégzést rendel el a munkavállaló számára, akkor a hónap egyik következő hetében az általános munkaidő szerinti 40 órához képest elrendelt két óra többlet miatt csak két órával kevesebb munkaidőt lehet elrendelni számára. Lehetőség van a heti 24 órás neveléssel-oktatással lekötött időkeret egyik héten történő túllépésére is azzal, hogy egy következő héten a maximális óraszámnál a túllépés mértékével azonos óraszámmal csökkenti a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőt. Az egy hónapos munkaidőkeret alkalmazása esetén mód van a napi nyolc órás munkaidő, valamint a heti 40 órás munkaidő túllépésére azzal, hogy a hónap egyik következő hetében a munkáltató korrigálja az előző héten elrendelt munkavégzési többletet. Az egy hónapos munkaidőkeretben mód van a neveléssel-oktatással lekötött 24 órás vagy 32 órás időkeret egyes heteken történő túllépésére is abban az esetben, ha a munkáltató a következő hetekben a munkavégzés minden elemét korrigálja. Az egy hónapos munkaidőkeret – álláspontom szerint – kevésbé szolgálja a pedagógusok érdekeit, sőt alkalmat teremt arra is, hogy a munkáltató a pedagógusok érdekeinek kifejezetten meg nem felelő döntéseket hozzon. Ha például a tavaszi szünet miatt elmaradó tanítási órák helyett ugyanabban a hónapban rendeli el a megtartandó tanítási órák számának növelését, akkor ez a pedagógus munkaterhek hosszabb időtávra szóló tetemes növekedését jelentheti. Ugyanez a helyzet állhat elő a középiskolákban május hónapban, amikor a végzős osztályok tanítási órái elmaradnak, és az így elmaradó órák helyett – akár előre – a neveléssel-oktatással lekötött időkeret maximuma felett rendelhet el órákat a munkáltató.

A hét hónapos munkaidőkeret elrendelése esetében az egyes napok és hetek közötti munkaidő-átcsoportosítás lehetősége nem csak egy hónapon belül, hanem hét hónapon belül áll fenn. Az előző példákban bemutatott munkaidő-átcsoportosítás lehetősége ebben az esetben hét hónapos időintervallumot fog át. Hangsúlyozni kívánjuk azt, hogy az ilyen rendelkezések a munkáltató döntési hatáskörébe tartoznak, és távolról sem szükségszerű az, hogy a munkaidőkeret kínálta lehetőségekkel a munkáltató a pedagógusok érdekeivel ellentétes módon éljen. Mivel a maximum hét hónapos munkaidőkeret az iskolákban a nyári szünet időtartamára is kiterjedhet, a június közepétől már elmaradó órák is lehetőséget teremtenek arra, hogy a korábbi időszakban a munkáltató megnövelje a pedagógusok által egy héten megtartandó órák számát. Erre vonatkozóan azonban fontos korlátozást tartalmaz a törvény 79.§ (6) bekezdése, amely szerint az adott bérfizetési időszakra (tehát egy hónapra) eső nevelési-oktatási óraszámnál több neveléssel–oktatással lekötött munkaidő teljesítése esetén a többlettanításra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha tehát a munkáltató hat hónapos vagy akár két hónapos munkaidőkeretet alkalmaz, a neveléssel-oktatással lekötött órák számának egy hónapra jutó mértékét csak úgy lépheti túl, ha a többletként elrendelt órákat többlettanításként rendeli el és az ezért járó óradíjat kifizeti.

A törvény 80. §-a rendelkezik a pedagógusok neveléssel-oktatással lekötött munkaidejéről, az új rendelkezések alig térnek el a korábban hatályos rendelkezésektől. A törvény 2024. január 1-jén hatályba lépő 2. sz. melléklete határozza meg munkakörönként a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőt, amely óvodapedagógusok esetében változatlanul heti 32 óra, a pedagógus munkakörök döntő többségében pedig 24 óra (ez utóbbit a Köznevelési törvény 62. § (6) bekezdésének 2023. szeptember 1-jén hatályba lépő módosítása tartalmazza). A Köznevelési törvényből a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény e paragrafusába kerültek át az osztályfőnöki, munkaközösség-vezetői és a diákönkormányzati támogatói munka óraszám-kedvezményei. Üdvözlendő, hogy az osztályfőnöki két órakedvezményről rendelkező részben végre szövegszerűen is szerepel, hogy a kedvezmény az osztályfőnöki órán felül jár. Ezeknek a beszámítható órakedvezményeknek a mértéke nem haladhatja meg a heti négy órát. Órakedvezményre jogosító új rendelkezésként jelent meg a pedagógusjelöltek mentorálásával kapcsolatos tevékenység, amely a maximális négyórás órakedvezményen felül biztosítható. Persze lehetséges, hogy a jogalkotó itt valójában nem a pedagógusjelöltekre vagy nem csak rájuk, hanem inkább a gyakornoki fokozatban foglalkoztatott pedagógusok tevékenységének mentori támogatására gondolt.

Régi adósságot rendez a jogalkotó azzal, hogy végre pontos rendelkezéseket alkot a pedagógusok többlettanításával kapcsolatban, az eddigiekben ugyanis – a Munka törvénykönyve általános rendelkezéseit leszámítva – nem létezett szabályozás a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn és az eseti helyettesítés felső határán túli túlmunka elszámolására, nyilvántartására és díjazására. A törvény 82. §-a szerint többlettanítás, ha a pedagógus a számára a tantárgyfelosztásban előírt neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn felül további tanórai és egyéb foglalkozást, szakszolgálati közvetlen foglalkozást munkáltatói utasítás vagy megállapodás alapján lát el. A jogszabálytervezet a többlettanításnak két formáját határozza meg: az eseti helyettesítést és a tartós helyettesítést. A két helyettesítési forma elkülönítését a (3) bekezdés rögzíti, amely úgy rendelkezik, hogy ugyanazon munkakört érintő helyettesítési feladatok két hétig eseti helyettesítéssel, ezen túl azonban csak tartós helyettesítéssel láttathatók el. A jogszabály meghatározza az eseti helyettesítés éves mértékét is: egy tanévben, nevelési évben legfeljebb 60 óra eseti helyettesítés rendelhető el. A napi két óra, heti hat óra, illetve a neveléssel-oktatással lekötött időkeret maximuma felett elrendelt eseti helyettesítéssel kapcsolatos korábbi 30-napos szabály tehát megszűnik, utóbbit úgyis nagyon nehezen lehetett követni és adminisztrálni. Ugyanakkor a törvény 82. § (4)-(7) bekezdései a munkáltató számára lehetőséget teremtenek a többlettanítás elrendelésére azokban az esetekben, amikor a feladatellátás más munkaszervezési eszközökkel nem oldható meg. Ennek során a munkáltató a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő mértékéig bármely okból, annak 110%-áig pedig kizárólag eseti helyettesítés formájában rendelhet el többlettanítást.

Tartós helyettesítés keretében azonban a pedagógus munkakörére meghatározott neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn felül további tanórai és egyéb foglalkozás megtartására csak az érintett pedagógus és a munkáltató írásba foglalt, legfeljebb az adott nevelési év vagy a tanítási év végéig szóló megállapodása alapján kerülhet sor. Az új törvény többlettanításra vonatkozó rendelkezéseinek hatályba léptetése egyben azt is jelenti, hogy a továbbiakban a fenti jogszabályoknak megfelelően elrendelt eseti helyettesítés mint többlettanítás nem minősül rendkívüli munkavégzésnek. A rendkívüli munkavégzés ugyanis a törvény 83. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a munkáltató által előírt munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés elrendelésekor valósul meg.

A tartós helyettesítésért a törvény 101. §-ában meghatározott rendelkezés alapján többlettanítási óradíj jár, ennek mértékét Kormányrendelet fogja szabályozni, így ennek összege még nem ismert.

Részben megváltoztak az óvodapedagógusok munkaidejére vonatkozó rendelkezések is, amelyeket a törvény 130. §-ában olvashatunk, de nem változott az óvodapedagógusok heti 32 órás neveléssel-oktatással lekötött időkerete. A jogszabály azonban visszavezette a 2020 előtt is használatos átfedési idő fogalmát. Átfedési időnek minősül az az időtartam, amely alatt a napi munkarend szerint egymást váltó óvodapedagógusok az óvodai neveléssel kapcsolatos feladatokat közösen látják el. Ha az óvodapedagógus az átfedési időre eső neveléssel-oktatással lekötött munkaidejében egyedül látja el a gyermekekkel való foglalkozással kapcsolatos feladatokat, legfeljebb napi két órára, óránként a havi illetmény 174 részének megfelelő többlettanítási óradíj illeti meg. Az átfedési időre járó díjazás azoknak az óvodapedagógusoknak is jár, akik csoportjukban egyedül, dajka vagy pedagógiai asszisztens kora reggeli és délutáni foglalkoztatása mellett látják el az óvodapedagógusi feladatokat. A tartós helyettesítés és a többlettanítás fogalmát az óvodapedagógusok esetében is alkalmazni kell.

2023. július 9.

Petróczi Gábor tanügyigazgatási szakértő