A felmentési idő kiszámítása a köznevelési foglalkoztatott felmentésekor
Gyakran előforduló problémaként jelentkezik, hogy a nyugdíjba vonuló pedagógus részére járó felmentési időt hogyan kell számolni. A kérdés legfőképpen abból a szempontból fontos, hogy a Púétv. 52. § (2) bekezdés szerinti köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött időt hogyan állapítjuk meg. Mit kell köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött időnek számítani? Jelentheti-e ez azt, hogy függetlenül attól, hogy milyen munkáltatónál dolgozott a pedagógus, valamennyi munkaviszonyban töltött idejét be kell számolni a felmentési idő mértékére jogosító időbe? Először tekintsük át a témánk szempontjából legfontosabb jogszabályi rendelkezéseket az alábbiak szerint.
Púétv. 52. § (1) A felmentési idő – ha törvény eltérően nem rendelkezik – legalább hatvan nap, de a nyolc hónapot nem haladhatja meg…
(2) Ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg vagy a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a hatvan napos felmentési idő a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött
a) öt év után egy hónappal; b) tíz év után két hónappal; c) tizenöt év után három hónappal;
d) húsz év után négy hónappal; e) huszonöt év után öt hónappal; f) harminc év után hat hónappal … meghosszabbodik.
Púétv. 158. § (4): A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött idő alapján a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állókat, valamint a munkaviszonyban töltött idő alapján munkaviszonyban állókat megillető jogosultságok megállapításakor jogosító időként az átalakulás előtt közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban töltött időt is figyelembe kell venni.
A törvény szövege a felmentési időt tehát egyértelműen a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött időhöz köti, nem pedig a szakmai gyakorlathoz vagy más jogszabályban meghatározott egyértelműen azonosítható időtartamhoz. A törvény olyan rendelkezést sem tartalmaz, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt a felmentésről határozó intézményben vagy annak jogelődjében kellene tölteni, tehát az érintett pályafutása során köznevelési jogviszonynak minősíthető minden időtartamot figyelembe kell venni. Nem tartalmaz olyan rendelkezést sem, amely bármilyen szempontból (pl. köznevelési intézményben töltött idő vagy pedagógus munkakörben töltött idő) korlátozná a szóban forgó közalkalmazotti jogviszony vagy munkaviszony beszámíthatóságát.
A Púétv. idézett 158.§ (4) bekezdése azonban egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állók esetében a jogosultságok megállapításakor (így a felmentési idő meghatározásakor is) jogosító időként a 2024. január 1. előtt közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban töltött időt is figyelembe kell venni. Ez nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely bármilyen szempontból (pl. csak a köznevelési intézményben töltött jogviszony időtartama vagy a szakmai gyakorlat típusa) korlátozná a szóban forgó közalkalmazotti jogviszony vagy munkaviszony beszámíthatóságát. A Belügyminisztérium a kérdésben azonban úgy foglalt állást, hogy a jogszabályi rendelkezéseket összességükben és azok céljával megegyezően kell értelmezni és alkalmazni: azaz a Púétv. 158. § (4) bekezdését sem önmagában, hanem az új jogállás főszabályaival és azok céljával összhangban kell értelmezni. Ez alapján felmentési időbe a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött idő, 2024. január 1-je előtt pedig a pedagógus munkakörben és a nevelést és oktatást, óvodában a nevelést közvetlenül segítő, a 25. pont a)–j) alpontjában meghatározott munkakörben foglalkoztatott idők vehetők figyelembe, akár közalkalmazotti jogviszonyban, akár munkaviszonyban. Ezen értelmezés szerint nem kerülnek beszámításra a bármely munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban töltött idők. A felmentési idő számítására vonatkozó rendelkezések tehát változtak. A jövőben a jogalkalmazóknak komoly problémát okozhat, hogy a jogalkotó értelmezése nem elhanyagolható mértékben eltér a Púétv. rendelkezéseinek betű szerinti értelmezésétől, sőt a felmentésre vonatkozó szabályok értelmezése a bírósági döntésekben is többféleképpen lehetséges.
Az itt leírtak alapján minden jogalkalmazónak magának kell döntenie a felmentési idő számításával kapcsolatos eljárásáról. Szakértőként talán azt javasolhatom, hogy a jogosító idő számításánál az Államtitkárság értelmezését kövessék, bár ez sok esetben kedvezőtlenebb az érintett foglalkoztatott számára. Bízhatunk benne, hogy a jogalkotó a közeljövőben úgy korrigálja majd a Púétv. felmentési idő számítására vonatkozó rendelkezését, hogy az szöveg szerint is megfeleljen az új jogállással kapcsolatos szabályoknak.